Szerencsés vagyok, mert családom fiatalabb nőtagjai is
szeretnek olvasni, ezért ha valami újra, de könnyedre vágyom, elég hozzájuk
bekopogtatom. Dacára annak, hogy másik generációról van szó, ez a könyv nagyon
kedvemre való volt. Köszi, J.!
Bevallom őszintén, hogy számomra az írónő neve semmit nem
mondott. Némi kutatás után tudtam meg, hogy az amerikai születésű Ann Mah
Párizs és Hanoi városát is otthonának tekinti, utóbbit diplomata férje
kiküldetéseinek köszönhetően. Műveit nemcsak utazásai, de gasztronómiai
kalandjai is inspirálták, e kettő ötvözeteként születhetett meg A szőlőskert
titka.
Central Könyvek, 2020, 496 oldal, puhatáblás
A regény főhőse a fiatal Kate, aki San Franciscóban
borszakértőként azon fáradozik, hogy harmadszor – és egyben utoljára –
nekifusson a Bor Mestere vizsgának és ezzel beléphessen a világ legnevesebb
borszakértőinek körébe. Ahhoz, hogy sikeres vizsgát tegyen, vissza kell térnie
családja burgundiai birtokára, ahol azonban nem tudja elkerülni élete nagy
szerelmét, Jean-Lucöt, akit évekkel ezelőtt hátrahagyott.
A birtokon besegít a család régóta érintetlenül hagyott
pincéjének lomtalanításában, ahol nemcsak régi, gyerekkori emlékei, hanem egy
második világháborús, eltitkolt rokon képe és élete is kirajzolódik. Izgalmas
fordulatot vesz ezzel a történet, szép lassan visszakanyarodunk a náci
megszállás sötét napjaiba, az ellenállás és a kollaboráció titkaihoz. A
történet végére választ kapunk azokra a kérdésekre, hogy vajon sikerül-e
kinyomozni, ki is az eltitkolt rokon? Hogyan alakul Kate és Jean-Luc
találkozása, illetve sikerül-e a nagy vizsga?
Amikor az események először kanyarodtak a második
világháborúba, kicsit meghökkentem, hogy akkor most mit is olvasok én
tulajdonképpen? De az írónő különös érzékkel csepegtetni ezt a szálát a
történetnek, így éppen annyit nyújt át egyszerre, amennyit az olvasó még
szívesen, sőt izgalommal befogad.
Nyelvezet szempontjából azoknak, akik sosem tanultak
franciául, elképzelhető, hogy túl sok a dőlt betűs francia kifejezés és mondat
egy-egy fejezetben. Mindegyik fordítása vagy lábjegyzetben, vagy a szövegen
belül van feltűntetve, mégis el tudom képzelni, hogy ez zavaró lehet. Ami még
némi hiányérzetet keltett bennem, hogy Kate azért utazik a burgundiai birtokra,
hogy találkozzon borászokkal, kóstoljon, ismerkedjen a borokkal, de erről
mindig csak szó esik, valójában nem vagyunk ott egyetlen ilyen eseményen sem.
Összességében kellemes olvasmánynak tartom, érdekes
összefonódása az amerikai és a francia kultúrának. Annak ellenére, hogy a két
nemzet egészen másfajta történelmet, szokásokat és nyelvet tudhat magáénak, a
bor összeköt, legyen az Kalifornia vagy Burgundia. Cheers!