Értékelés: John Jakes - Észak és Dél

 

John Jakest a Kent család történetének írójaként ismertem meg. Már akkor bizonyította számomra, hogy szövevényes, meglepő módokon összefonódó történetszálakból felépített regényfolyamot remekül meg tud írni, miközben a történelem megannyi fontos eseményét játszi könnyedséggel fűzi bele a sztoriba. Mégis sokáig halogattam az Észak és Dél trilógiát. Talán pont azért, mert arra számítottam, hogy olyan nagyívű történetet kapok, amire oda kell majd figyelni, vagy talán mert attól tartottam, csalódnom kell majd az íróban. Ám, ahogy elolvastam a bevezetőt, amely a két család megalapítását írja le, rá kellett jönnöm, hogy felesleges volt aggódnom. Már ez a cirka negyven oldal is annyira életszerűen mutatja be a két régvolt ős történetét, annyira mentes az egyszerűségtől, vagy a nyílegyenes irányoktól, annyira esendő és emberi, hogy tudtam, nem fogok csalódni a több mint 3000 oldalas történetben.

Az első rész végeztével mit is mondatnék? Remekbe szabott történet az első oldaltól az utolsóig. Nem igazán tudnék benne bármi hibát találni.
Nagyszerű felvezetés ez a könyv a történelem talán legbizarrabb háborújához. Egyetlen ország, két különböző nézet. Az író a történet elején úgy állítja be a rabszolgaság intézményét (bár ennek hitelessége vitatható), mint a művelni vágyott területeken uralkodó szélsőséges körülményekre talált kényszerű megoldás. Később egyes déliek szemében mégis elvi kérdéssé válik, hogy a felsőbbrendű fehér embernek igenis joga van a feketét dolgoztatni, akár embertelen körülmények között is. Valahol rémisztő, hogy ilyen valaha is megtörténhetett és hogy egyes helyeken mind a mai napig megtörténik.

Jakes rengeteg szereplőt mozgat a történet során, általuk ismerjük meg a nézetkülönbségek széles spektrumát. George és Orry barátsága sok próbát kiáll, de ők szándékosan nem állnak le vitatkozni. Ám vannak rajtuk kívül megrögzött abolicionisták, gőgös földbirtokosok, hataloméhes intrikák, politikusokhoz dörgölőző semmirekellők, nagyképű mitugrászok és olyanok is, akiknek az elvek mit sem számítanak, ha végre gyilkolhatnak. Eleinte tartottam tőle, hogy részrehajlással kell vádolnom az írót, de hamar kiderült, hogy mindkét oldalon találunk kétes erkölcsű embereket. Szerencsére elegen vannak azok is, akik sorsáért izgulhatunk, akiknek drukkolhatunk.

A történelem fontos pillanatai természetesen elmaradhatatlanok, és bár szereplőink nem játszanak annyira fontos szerepet a nagyszabású eseményekben, mint a Kent család, mind-mind fogaskerekek a gépezetben, és a mindent elsöprő polgárháború egyiküket sem kíméli meg.
Kíváncsian várom a folytatást, de egy kicsit muszáj pihennem a történetében és fizikai valójában is súlyos könyv után.

 

Totti

A csirke találkozása a bébikukoricával

 Igen, ismét egy csirkés recept következik, de ha akarjuk, használhatunk helyette pulykamellet, esetleg sertéscombot is. Mindkettővel működni fog.

Rizzsel az igazi!

Sorozatkezdések tavaszra

Mint mindig, a tavasz valami újnak a kezdete. Ennek szellemében az alábbiakban két sorozat első kötetét szeretném bemutatni nektek. Sokaknak valószínűleg nem lesz új, de hozzám csak mostanság jutottak el. :P

Agave Könyvek, 2019, 256 oldal

A Vének háborúja sorozattal nagyon régóta szemeztem, most végre el is olvastam a nyitó kötetet. Egyértelműen sci-fi, annak is a katonai verziója. Scalzi elég gyorsan meggyőzött, hogy ez egy letehetetlen történet lesz. Szépen építi fel a cselekményt és a világot, mielőtt belecsapunk a lecsóba, alaposan megismerhetjük a főszereplőt, John Perryt is. Nekem nagyon tetszett az alapötlet: az emberek már több bolygót is meghódítottak az univerzumban, és szükség van az utánpótlásra az űrbéli csatákhoz. 75 éves korában mindenki elmehet a Gyarmati Véderőhöz önkénteshez, ezáltal egy teljesen új életet kapva. Ebből kiindulva azt hinné mindenki, hogy 2 év szolgálat semmiség az élet folytatásáért egy fiatalabb testben, de természetesen nem ennyire egyszerű a dolog. Később megtudhatjuk, hogy miből is áll ez a szolgálat: 2-10 évig kell elkötelezni magukat, ekkor kapnak egy feljavított, új testet, viszont a tudatuk megmarad. Feladatuk a gyarmatok és az azokon élő emberek megvédése, új bolygók gyarmatosítása, illetve azok előkészítése a gyarmatosításra, ha az rendelkezik bennszülöttekkel. A 10. év végére az önkéntesek háromnegyede meghal. Ez leginkább annak köszönhető, hogy nem tudnak felkészülni arra, miféle új fajokkal találkozhatnak a bolygók felfedezése során...

Hogy őszinte legyek, nem gondoltam volna, hogy rövidsége ellenére ennyire magával ragad a történet. Nincs túlírva, mindig van valami történés, amiben "elveszhetünk". Eddig jól felépítettnek gondolom mind a világot, mind a cselekményt, remélem ezek a többi kötetben is így lesznek. A karakterek nincsenek összecsapva, az eddig megismerteken érezni, hogy foglalkoztak a kitalálásukkal. A befejezés természetesen függővég, így hamarosan bele is vetem magam a második kötet izgalmaiba. :)

 

Delta Vision, 2018, 360 oldal

A Dresden-akták sokaknak ismerős lehet, hiszen már tévésorozat is készült belőle. Én a fülszöveg alapján figyeltem fel rá, ma pedig be is fejeztem az első részt.

A történetben Harry Blackstone Copperfield Dresdent ismerhetjük meg, az egyetlen mágust, aki megtalálható az Arany Oldalakban! :D Chicagoban dolgozik, besegít a rendőrség munkájába is, ami a szituációban kapóra is jön: egy brutális kettős gyilkosság kapcsán keresik meg, az áldozatok szívei egyszerűen kirobbantak a helyükről. Közben "magánpraxisában" is kap egy megbízást, fel kell kutatnia egy eltűnt férjet. Még ő sem sejti, hogy a két ügynek milyen sok közös kapcsolódási pontja lesz...

Urban fantasy címkével van ellátva a Molyon, ez passzol is hozzá. Egy sorozat nyitányához illően sok információt kapunk Harryről, a mágikus világról úgy általában, a Földet benépesítő lényekről, de ezek szerencsére nincsenek túl töményen tálalva. Jim Butcher könyveit nem véletlenül szeretik ennyien, nagyon jó stílusban ír, mind a világ, mind a szereplők megnyerőek. Ez a második magyar kiadás, és azt kell mondjam jó, hogy ezzel léptem be a Dresden-akták világába. Nekem nagyon tetszett, hogy könnyen lehet lapozni, az oldalak leheletvékonyak, jó érzés volt a kezembe fogni. Amennyiben egy jó kis sötét fantasyre vágytok, akkor jó szívvel tudom ajánlani a sorozatot, hamarosan én is folytatni fogom.

Ti belevágtatok valami új sorozatba így a tavasz kezdetén? :) Ha igen, várom a kommenteket! ;)

BenGa

Értékelés: Blake Crouch - Hamis emlékek

 

Nagy levegő. Kifúj.

Oké, egy dolgot szögezzünk le. Mindenkinek, aki még nem olvasta ezt a könyvet, tartozom egy spoilerrel: ez a könyv az időutazásról szól.

Nem csupán meghamisított emlékek betáplálásáról és annak hatásairól, hanem kőkemény időutazásról.

Egy barátom nemrég bevallotta nekem, hogy ő rühelli már az összes időutazós sztorit, mert egyik sem életképes. Mindegyik meg akarja úszni a következetlenségek felvállalását, és a könnyed szórakoztatást előtérbe helyezve vagy az alternatív jövő elméletet bedobva, esetleg az önbeteljesítő sors kártyát kijátszva igyekszik elmenekülni mindennemű felelősségvállalástól. Meg is kérdezte tőlem, én ismerek-e olyan sztorit, ami legalább valamennyire kikezdhetetlen. Én akkor csak egy művet tudtam neki felhozni példának, Philip K. Dick: Az ingázó c. novelláját az Elektronikus álmok kötetből.
Ez a regény a második.

Bevallom, a könyv egy adott pontján óriásit csalódtam a történetben. Ott, ahol kiderül, hogy amit olvasok, az valójában nem az, ami le van írva. Hogy a könyv az egyik fajta sci-fiből egyszercsak átváltott a másik fajta sci-fibe. Ellenérzések ezreit keltette bennem ez a felismerés, és a következő „könyv”-et (őt könyvből áll a történet), úgy olvastam el, hogy közben átverve éreztem magam és gyűlöltem az egészet. Úgy éreztem, minden, ami történik, egy tehetségtelen író átgondolatlan ostobasága, tele értelmetlen, a történetet feleslegesen összezavaró, érdektelen eseménnyel. Aztán minden helyrebillent.
De amíg ide eljutottam, többször is le akartam tenni a könyvet, és örökre elfelejteni. Visszagondolva, csak az volt a bajom, hogy nem tudtam, hogy ez erről fog szólni. A kisebb, valóban zavaró tényezőket pedig ennek a csalódottságnak a torz nagyítója nagyította fel.
Átlendülve ezen a mélyponton, a történet aztán ismét nem várt fordulatot vett. Már annyira szövevényes volt, hogy nem értettem, mi lesz ebből, vagy hogy kisülhet-e belőle bármi. Önkéntelenül is látni kezdtem az egyre összetettebb történet repedéseit, hibáit, és attól tartottam, hogy mire megint megszerettem a könyvet, elkezd szétesni. Ám Crouch rögtön reagált, és mindent megmutatott, amire azt hittem, nem gondolt.
Ami ezután jött: a totális offenzíva az elmém ellen. Az agykapacitásom határát kaparászta a történet, lassan már én is kezdtem elveszteni a fonalat. De Crouch borzasztó intelligensen adagolta az eseményeket, majd lassacskán a dráma is kiteljesedett.
Ez egy nagyon összeszedett, átgondolt és az utolsó részletéig hitelesen előadott sztori. A végkifejlet minden szinten tökéletesen bemutatja, mi lehet az addigi eseményeknek a következménye egyéni és globális méretekben egyaránt.
Aki eljut a végéig, úgy, hogy nagyjából felfog mindent, ami történik, annak egy nagyon összetett emberi, lelki, tudományos, szociológiai és spirituális utazásban lesz része, ami kicsit közelebb visz ahhoz, mit is jelent embernek lenni.

Apja fia? - Joe Hill: Szarvak

 A könyvet még tavaly rendeltem meg kíváncsiságból, érdekelt, hogy a kedves apukához képest hogy ír Joe, érdemes-e követni a munkásságát. Az olvasást követően elég bizonytalan vagyok...

Gabo Kiadó, 2020, 440 oldal, puhatáblás

Pedig teljesen jól kezdődik: Ig egy átmulatott éjszaka után arra ébred, hogy szarvak nőttek a fejére, és ez magával hozza azt is, hogy mindenki őszinte lesz vele, elárulják legperverzebb vágyaikat, tetteiket. Elsőnek akkori barátnőjénél, Glennánál tapasztalja ezt, aki bevallja, hogy előző este Ig-t annak legjobb barátjával, Lee-vel csalta meg. A fiú nem tud mit kezdeni a helyzettel, így a nyakába kapja a várost, elmegy orvoshoz, de ott is csak az újonnan szerzett képességébe botlik: mindenki, minden szituációban feltárja elméje sötét zugait előtte. Mielőtt továbbhaladunk, fontos megemlíteni, hogy Ig előző barátnője, Merrin brutális gyilkosság áldozata lett egy évvel korábban, aminek elkövetésével őt vádolták, persze tévesen. Ezután hazamegy, valószínűsíti, hogy csak hallucinációja van, de ezt hamar megcáfolja a nagymamája, aki bevallja neki a szarvak keltette hatás alatt, hogy bárcsak meghalna, szégyelli, hogy vele kell sétálnia minden alkalommal, és a saját lányáról is elég csúnyán beszél. Apja, anya szintén elárulja, hogy elegük van belőle, és sosem hittek ártatlanságában, annak ellenére, hogy segítettek neve tisztázásában. Egyedül Terry, a bátyja nem bántja, ő viszont egy fontos információt ejt el Merrin halálával kapcsolatban...

Kicsit zanzásítva ez az első fejezet, itt még úgy éreztem, hogy ez a könyv az egyik kedvencem lesz, de ezután valami nagyon elromlott. Rendben, kellett, hogy megismerkedjünk azzal, hogyan is alakult ki az Ig-Merrin-Lee féle háromszög, de ez annyira túl van írva, s néhol olyan érdektelenségbe fullad, hogy a 200. oldal környékén már azon gondolkoztam, inkább be sem fejezem a könyvet. A haladásban véleményem szerint sokszor a fordítás sem segít, kiakasztó olyanokat olvasni, hogy "pumpolhatott" (ehelyett a felvágott, izmozott szerintem jobban illett volna a szövegkörnyezetbe), vagy "... én magam se vagyok elmosva magamtól..." (???). Illetve nem gondoltam volna, hogy az és, és, és felsorolás még 2021-ben is valid lehetőség lehet fordításnál... Ennek ellenére jónak tartom Uram Tamás munkáját, de ezeknél csak értetlenül ültem, nem tudom, hogy jutott át bármilyen ellenőrzésen. A könyv a vége felé lesz újra kicsit pörgősebb, amikor már három szempontból is megismertük a gyilkosság estéjét, és robogunk az érdekes végkifejlet felé... Műfajilag egyébként gondban vagyok a könyvvel, krimiből és fantasyből építkezik, de egyikhez sem tartozik igazán... Majd a nálam okosabbak eldöntik, hova illik valójában.

Hogy a címben feltett kérdésre válaszoljak, igen, határozottan apja fia. Nagyon jó fantáziával van megáldva, a párbeszédek, szituációk kellően meghökkentőek tudnak lenni. Karakterek szempontjából sincsen kifogásom, nem találtam őket unalmasnak, maximum csak Iget olykor iszonyatosan idegesítőnek. Lee személyét nem tudom mennyi utánajárás előzte meg, de rajta keresztül csodásan belepillanthatunk egy igazán beteg elme mindennapjaiba. Hangulatteremtésben is élen jár, ezt csak az a fránya túlírás-unalmas átvezetés töri meg. Kingnél megszokott, hogy a korábbi műveire utal vissza az adott írásában, Hill is megteszi ezt, csak éppen nem saját művével, hanem apja Carrie-jével. Egyébként itt levonódik egy kis élvezeti faktor, túl sok utalás van különböző, érzésem szerint nagyon amerikai kulturális tudásra, ezt európaiként nem igazán tudtam értékelni. (Bár ez néhány King műnél is megfigyelhető.)

Ha Ti is mostanság kezditek Joe Hill műveinek megismerését, semmiképp se ezzel a könyvvel kezdjétek. Remek alapötlet, hullámzó, gyengécske kivitelezés, rendkívül semmilyen befejezés. Annyi biztos, hogy a későbbiekben adok még esélyt az írónak, de ezt a művet még emésztenem kell...

Amennyiben olvastátok a könyvet, osszátok meg, nektek hogy tetszett, akár itt, akár molyon! :)

BenGa

Takács László és Szlobodnik Gábor: A végzet prófétái

Aki kedveli a fantasy műfaját, idővel biztosan találkozott a Kaland-Játék-Kockázat (KJK), vagy a Harcos Képzelet könyvekkel, és eltöltött velük pár órát. Ha valaki nem ismerné az ilyen jellegű játékokat, akkor annak egy rövid gyorstalpaló: minimális felszereléssel (egy kalandlappal, ami általában a könyvben megtalálható, de szerintem célszerű külön lapra átmásolni; 2 darab dobókockával, és egy tollal) kvázi szerepjátékozhatunk. Mindegyik könyv új kalandot rejt magában, majdhogynem végtelen kikapcsolódást tud nyújtani. Az interneten van egy oldal, ahol pár kötet megtalálható, így az sem akadály, ha hirtelen egyet sem találunk otthon, viszont szeretnénk kipróbálni, esetleg újra elmélyedni egy régebbi kalandban.

Emlékeim szerint 11-12 éves koromban találkoztam az első KJK könyvvel, onnantól kezdve nagy volt a "szerelem". Így örömmel fogadtam nemrégiben a megkeresést Szlobodnik Gábortól, hogy olvassam el az ő játékukat, mely A végzet prófétái címet kapta. Innen is köszönöm a lehetőséget!

Tényleg nem kell sok dolog a kikapcsolódáshoz.

Azt kell mondjam igényes kiadás lett, bár nem a megszokott KJK formátumban, hanem annál valamivel nagyobb méretben. Ez részemről nem volt zavaró, amúgy sem túlzottan helyigényes a játék, ha nekiülünk. Egyetlen negatívum, hogy a borító pár 'olvasás' után nagyon meghajlik, ez valószínűleg orvosolható azzal, hogy két vastagabb könyv közé betesszük pihenni. A illusztrációkat Juhász Ernő készítette, rajzai jól illeszkednek a történésekhez, hangulathoz.

Ahogy a kötet elején is olvasható, a Vindgardia Hősei sorozat első részével van dolgunk. Ebben a kalandban egy visszavonult zsoldosvezér bőrébe bújhatunk, aki "Zsugori" Fengor testőreként dolgozik. Egy nap a kereskedő feladatot ad számára, mivel mostanság a karavánjait folyamatosan kirabolják, a következő útnál kell neki egy tapasztalt vezető (alias karakterünk), aki sikeresen célba juttatja a szállítmányt Nordhern városába. Itt jön a játék első mókás eleme, ahol társakat választhatunk magunk mellé. Összesen 7 zsoldoscsapatból válogathatunk hármat az útra (esetleg négyet, ha marad elegendő aranytallérunk), viszont hogy ne legyen olyan egyszerű, egyes csapatok nem férnek meg egymás mellett különböző okok miatt, ebből kifolyólag nem választhatjuk őket együtt. A társaságok balanszolva vannak, mindegyiknek van előnye, hátránya, sőt, 1-2 még hasznos képességgel is rendelkezik, úgyhogy izgalmas kombinációkat lehet összehozni egy-egy útra.

A játékmenet nem nehéz, a csata sincs túlbonyolítva, tökéletesen hozza a 80-as, 90-es években megjelent könyvek hangulatát. Itt jön képbe a második nekem nagyon tetsző ötlet, a sorspróba. Bizonyos szituációkban két kockával való dobás után egy táblázat segítségével tudjuk meg, hogyan folytatódik tovább történetünk. Nálam átlagolva körülbelül 30 perc volt egy út, de itt figyelembe kell venni, hogy egy idő után már nem fogjuk teljesen elolvasni a már korábban megismert részeket, ezáltal a játékidő is csökken. Sajnos még egyszer sem sikerült nyernem, volt, amikor egy tárgy rosszul időzített használata hozta el a véget, máskor pedig olyan szerencsétlenül dobtam a kockákkal, hogy esélyem sem volt megnyerni az adott csatát. A történet jól van megírva, nem lesz unalmas a sokadik próbálkozás során sem, újrajátszhatóság szempontjából már-már tökéletes. 

Összességében számomra egy jó élményként marad meg a kötet, amit bátran tudok ajánlani kezdőknek és újrakezdőknek egyaránt. Az biztos, hogy én is beszerzem majd a sorozat további részeit! Ha kedvet kaptatok a könyvhöz, akkor itt tudjátok beszerezni az ingyenes azw3, epub verziót, de ha fizikai formában szeretnétek a magatokénak tudni, akkor a papírkönyv megrendelési helyeit is megtaláljátok.

BenGa

Összegzés - 2021. február

Sziasztok! 

A mai napon ki is szabadultam a kórházból, így jöhet február összegzése. :)

 

 

 

Sajnos nem sikerült annyi könyvet elolvasnom, mint terveztem, ebben nyilván közrejátszik az is, hogy az utolsó héten kórházban voltam, ott pedig egyáltalán nem volt sok kedvem a létezéshez sem... Annak viszont örülök, hogy egy újabb kultikus könyvet húzhatok le a listáról: a Harcosok klubja nekem tetszett, bár valahol kicsivel többet vártam tőle.

 

A hónap legjobbjai: Földönkívüli, Máglya, A vezércsel

 

Róluk külön posztok is születtek, a linkekre kattintva elérhetőek. 

 

A hónap borzalma: Nemlétező szavak enciklopédiája

 

Nem tudom egyszerűen hova tenni ezt a könyvet. Az elején még átjött a kicsit gagyinak ható poénok tömkelege, meg az a tipikus 'magyar vígjáték' érzés, de utána az egész átcsap egy értelmetlen és céltalan katyvaszba. Kár volt rejtve utalni arra (lásd a könyv borítója például), hogy ez olyan mű lesz, mint bármelyik Rejtő, még a nyomába sem ér. Öröm az ürömben, hogy a Könyvudvarban vettem 290-ért, annyit talán ért. 

Tervek márciusra: Megint sok jó könyv érkezik majd, illetve tényleg ideje a már régóta várakozó kötetekre is sort keríteni... Takács László és Szlobodnik Gábor kaland-játék-kockázat könyvével még adós vagyok, annak értékelése a héten érkezik is!

Ha bármi ötletetek, kérésetek, esetleg észrevételetek van a bloggal kapcsolatban, ne tartsátok magatokban! :)

BenGa