[Fogások a kamrából] HBB tészta

   Az elnevezés akár a Hobo Blues Bandet is takarhatná, de jelen esetben a hús-brokkoli-borsó triumvirátusát jelöli. A fűszerezésének hála nem hiányzik majd belőle se a tejszín, se a paradicsomszósz. A legjobb, ha friss brokkolit használunk az elkészítéséhez, most például a Lidlben egészen jó áron lehet kapni. 

Nem muszáj tésztával enni, a ragu rizs mellé is tökéletes!

[Értékelés] Agatha Christie: Paddington 16:50

 

  Több szempontból is különleges ez a könyv. Adva van egy véletlenül meglátott gyilkosság, ami teljességgel szürreális. A megfelelő másodpercben kellett történnie, hogy Mrs. McGillicuddy a szemtanúja legyen. És még így sincs semmi fogódzkodónk. Miss Marple elmélete egészen a bizonyításig csupán légbőlkapott feltételezés, mégis ez vezet az első nyomhoz.
De addigra belebonyolódunk egy család történetébe, amelynek tagjai a lehető legkülönfélébbek. Nem mondanám, hogy mindenki gyanús, de még aki teljesen ártatlannak tűnik, annak is vannak érdekes megjegyzései.
  Óriási húzás az is, hogy sokáig egyáltalán nem tudjuk meg, ki az áldozat, ezzel ugyanis az egészet valami megfoghatatlan rejtélyesség lengi körbe. Csak az áldozat az, ami adott, de azon kívül semmi más.
  Az is érdekes, hogy a gyilkosság módja és helye is függetlennek tűnik a történet többi részétől. Mintha AC csak egy újabb „rejtélyes család” sztorit akart volna írni, valami véletlenszerű gyilkossággal fűszerezve. Lucy, Miss Marple segítője és a család tagjai közti beszélgetések adják igazán meg ennek a műnek a hangulatát.
  Craddock felügyelő is üdítő színfoltja a történetnek. Okos es határozott, a tehetsége érezhetően egy szinten van Marple-ével. Egyszerűen kellemes élmény olvasni ezt a könyvet.
A történet nagyon higgadtan és átgondoltan halad. Semmi ponyva klisé, semmi melodráma. Nem kiáltanak farkast, mert az izgalmasabb, a gyanúsítottak, a nyomozó, de még Miss Marple is a valóság talaján marad, ész érvekkel igyekszik előbbre jutni.
  Emelett a könyv tele van mélyenszántó és szellemes vagy szarkasztikus mondatokkal. A karakterek is teljesen valóságosak, ahogy a köztük lévő kapcsolat is. Nincs semmi kisarkítva.
  A mű végére sok mindenre rájöhetünk. Arra is, hogy bármennyire is bonyolultnak tűnt a sztori, valójában rém egyszerű volt az indok. Valamint arra, hogy ha az egészet nézzük egyben, ez a könyv nem más, mint egy írásgyakorlat. Ha a gyilkosságot és a gyilkost vesszük alapul, valamint a teljes Crackenthorpe családot, azt látjuk, hogy AC csak ürügyet akart, hogy írhasson egy olyan családról, amelynek tagjai mind mások, teljesen más anyagi helyzettel, élettel, hozzáállással, és az ezekből adódó konfliktusokkal. És bár csak egy alibi sztori volt, annak igazán tökéletes és nagyon tartalmas.

 

Totti

Sci-fibe oltott akciófilm - Robert Macleod: Omega I. - A végső erő

   Szívemnek nagyon kedves a sci-fi mint zsáner, ezért igyekszem a lehető legtöbb ilyen könyvet olvasni. Örömmel fogadtam Robert Macleod felkérését, hogy véleményezzem tavaly megjelent kötetét. Az Omega - A végső erő egy trilógia nyitánya, mely már a fülszöveg alapján egészen ígéretesnek tűnt. Lássuk, végül mit is nyújtott!

Marysol Könyvkiadó, 2021, 299 oldal, puhatáblás (saját fotó)

[Fogások a kamrából] Kelbimbós pulykaragu

   Az utóbbi időben nagy köztünk a szerelem a pulykamedalionnal. Árban sokkal jobban megéri, mint például a csirkemell filéje (csak 1300 forint/kg), nem igényel sok időt az előkészítése és remek íze van. Ebben a receptben a fagyasztóban szomorkodó mirelit kelbimbóval házasítottam, amit pár hete a Lidlben sikerült jó áron beszerezni (Éljenek az XL hetek! :D). Szóval erről a fogásról elmondható, hogy nem is drága, nem igényel nagy odafigyelést, mégis mindenki szedni akar majd belőle még egy tányérral.

Kisregényes fantasy - Stian Skald: Avalantia I-II.

   Miért jó kisregényt olvasni? Rövidsége miatt bátrabban belevágunk, mint egy 600 oldalas monstrumba. Amennyiben jól van megírva, akkor egy kerek történetben merülhetünk el. Olvasási válság esetén segít szépen fokozatosan visszarázódni. Stian Skald jóvoltából két fantasy kisregénnyel lettem gazdagabb az elmúlt időszakban, amit ezúton is nagyon köszönök neki! Korábban ebből a műfajból csak hosszabb regényeket olvastam, így hajtott a kíváncsiság, a kisebb terjedelemből is ki lehet-e hozni, hogy olvasás után ne érezzük hiányosnak a történetet.

Magánkiadás, 2018/2020, 166/169 oldal, puhatáblás

[Értékelés] Cixin Liu: A háromtest-probléma

 

Cixin Liu a kályhától indul. A 60-as évekbeli Kína ideológiai háborújának technológiai vonatkozásától jut el napjaink Kínájáig, ahol egyesek furcsa jelenségeket tapasztalnak, valakik háborúról beszélnek, miközben hírneves tudósok lesznek látszólag ok nélkül öngyilkosok. A történet legalább a könyv feléig nem igazán áll össze, amelynek oka a nagyfokú titkolózás. Ráadásul sokáig olyan érzésem volt, hogy se a múltnak, se a Vörös Partnak, se a játéknak nincs jelentősége a történésekre nézve. Nagyot tévedtem. Lassan épül a sztori, érezhető, hogy az író csak egy sorozat kezdeteként gondolt erre a műre.
Van egy kis rossz érzésem a művel kapcsolatban, de azt nem tudom megfogalmazni. Lehet, hogy az író egyedi stílusa, vagy a kínai kontextus, a történetmesélés formája, az időbeli ugrálások, egyes nagy horderejű dolgok súlytalan érzete, vagy mindezek összessége. Azonban, ha az egészet egyben nézem, még akkor is elhanyagolhatóak a mű iránti pozitív érzéseimmel.
CL valójában egy teljesen egyszerű helyzetet kreál: mi történne, ha idegenek közelednének a Föld felé. Mifélék lennének? Hogy gondolnánk rájuk? Hogy gondolnánk egymásra? Honnan tudnánk róluk részleteket? Ezekre mind-mind választ kapunk, de bár ne kapnánk… CL saját bevallása szerint is a legijesztőbb és legborzalmasabb lehetőséget vázolja fel. És ebben az utolsó oldalakat olvasva cseppet sem kételkedhetünk.
A könyv végére szépen összeáll a sztori, aminek bár vannak kisiklásai és egy-két nevetségesebb jelenete, de összességében egy átgondolt és precíz egészet alkot. Örülök, hogy már megjelent a két folytatás, mert így már nem kell sokat várnom, hogy kiderüljön, mit hoz ki az író ebből a kétségbeejtően reménytelen helyzetből.

Szomorúan tapasztaltam, milyen sok elgépelés van ebben a könyvben. A 2021-es, legfrissebb kiadást olvastam, és csak én 11 hibát találtam, de előttem is találtak már páran néhányat.Remélem, hogy hamarosan készül egy javított kiadás is, mert ez a könyv megérdemel egy minőségi kiadást, ahol nem rontja az olvasás élményt ez a sok bosszantó hiba.

Totti

[Értékelés] Lawrence Block: A ​betörő, aki Spinozát olvasott

 

Ismét egy traumatikus olvasásélmény után vettem a kezembe Bernie következő kalandját. Örömmel láttam, hogy az előző rész végi kicsit függő befejezést, kvázi ígéretet betartotta Bernie, és tényleg egy tanítvánnyal bővül kedvenc betörőnk eddigi egyszemélyes csapata.
Már az első bekezdés megadta az alaphangot, Block könnyed, kissé abszurd humora rögtön ráhangolt a sztorira.
A Bangerat Könyvesbolt még mindig jó alapanyagot szolgáltat Bernie kötelezően átlagos polgári életének bemutatására. Carolyn, a Pudliművek kutyakozmetikusa pedig továbbra is érdekes és izgalmas barát és lelkes tanítvány.
Az aktuális nagy meló persze megint váratlanul sül el, de a következmények még váratnak magukra. Addig is megismerünk egy új, bár Bernie számára nyilván jól ismert szereplőt, Abelt, az orgazdát.
Már az elejétől érezhető, mennyivel érettebb ez a mű az előző részeknél. Ennek egyik hozzávalója a sok visszautalás, amelyekből ebben a részben jóval több van, mint a korábbiakban. A második részben épp csak említve lett egy betörés, amelyet még az elsőben tervezgetett. Itt már utal a második részre és a harmadikra is.
Az ilyen utalgatásokra én érzékeny vagyok, mert a túl amatőr írónál ordít, hogy csak reklám. Itt azonban az utalások a történet szerves részei. Bernie múltjára, priuszára, módszereire és személyiségére utalnak. Nem mellesleg pedig átemelnek néhány szereplőt a korábbi könyvekből. Ez mind-mind sokkal emeli a könyv színvonalát.
A másik hozzávaló maga Bernie, és a magánélete összetettsége. Van állandó partnere, van barátja, aki tud a munkájáról és nem ítéli el, sőt! Van legális munkahelye, amely nem csak alibi, a szó szoros és átvitt értelmében, hanem fontos része a történetnek, sőt visszatérő poénok szereplője, hivatkozási alap és nem egyszer egyes események helyszínéül is szolgál.
A könyv felénél már olyannyira a zavarosban kell halásznia, hogy kezdtem azt hinni, a megoldás vagy nagyon bonyolult lesz, vagy már találkoztunk a gyilkossal. És ez utóbbit tartottam sajnos valószínűbbnek. Azért sajnos, mert a legtöbb szereplő, akik Bernie életében ekkor szerepeltek, mind szimpatikusnak tűntek.
A könyv második fele még tovább bonyolította a szálakat, mig végül egy Agatha Christie-szerű történet-eleggyé formálódott. Poirot-hoz hasonlóan Bernie is már jóval a könyv vége előtt sejtette a megoldást. A vége pedig egy rendhagyó módon megkoreografált nagyjelenet lett, ami még Poirot papának is tetszett volna.

Totti