[Értékelés] Adrian Tchaikovsky: Hadállat

Üdvözlet a nem is olyan távoli jövőből, ahol az emberek változatlanul szeretnek háborúzni, viszont ehhez inkább más eszközöket használnak maguk helyett. Kezdetben a robotokban látták a jövőt, de ők teljesen megbízhatatlanoknak bizonyultak, így feltalálták a biomorfokat. Ezek a lények voltaképp félig állatok, rendes tudattal rendelkeznek. Tchaikovsky ebben a művében egy multimorf falkán keresztül mutatja be, milyen jövő várna az ilyen teremtményekre, milyen hatással lennének az emberiségre.

Fumax Kiadó, 2018, 340 oldal, keménykötés

[Értékelés] Chris Carter: A keresztes gyilkos

Nos az egész úgy kezdődött, úton-útfélen a Moly felületén belefutottam Chris Carter nevébe, és elkezdett érdekelni, mit is esznek annyira a könyvein. Nagyon reméltem, hogy nem egy újabb bóvli került elém, le nem tudtam volna írni azt a szomorúságot, ha egy olyan művel kell felavatnom az e-book olvasómat...

Ulpius-ház, 2014, 428 oldal, e-book

[Értékelés] Neil Gaiman: Amerikai istenek

Szinte biztos vagyok benne, mindenki könyvespolcán megtalálható egy olyan kötet, amit már évek óta szeretne elolvasni, mégis valamiért csak egyre hátrébb kerül a 'Következők' listáján. Nos, nálam ez a könyv az Amerikai istenek volt, de ha megütnek, akkor se tudnék válaszolni rá, miért húztam eddig az elolvasását. A lényeg szerintem az, végre sort kerítettem rá, és egyáltalán nem bántam meg!

Agave Könyvek, 2020, 648 oldal, puhatáblás

[Értékelés] Jasper DeWitt: A beteg

DeWitt eme műve először a Redditen jelent meg 2015-ben, ahol az ottani közösségnek annyira tetszett, hogy a későbbiekben fizikai formában is kiadták. Itthon az Agave Könyvek jóvoltából lett beszerezhető, a fülszöveg alapján úgy gondoltam, hogy érdemes lenne elolvasni. Molyon egyelőre 74 %-on áll, ebből persze nem szabad egyből egyenes következtetést levonni, igaz nem túl jó, de nem is tragikus. Lássuk, mit is tud A beteg! *insert valami buta zene here*

Agave Könyvek, 2021, 224 oldal, puhatáblás

[Értékelés] Adrian Tchaikovsky: Pókfény

Tchaikovskytól először Az idő gyermekeit olvastam, ami számomra nagyon tetszett mind hangulatában, mind a történet végigvitelében. (Igaz ez a története mintha kicsit megosztó lenne, valaki zseniálisnak tartja, valaki meg végtelenül érdektelennek.) Mivel nemrég megjelent legújabb sci-fije, Az éden kapui, lehetőség volt csomagban megrendelni, ami tartalmazta még tőle a Pókfény és Hadállat című műveket is. Nem is volt kérdés, hogy lecsapok-e rá. :P

Fumax Kiadó, 2019, 312 oldal, keménytáblás

Ötletek hétvégi ebédekhez I.

Akinek hajnal háromkor kipattan a szeme, annak nagyon jó dolga van, mert oda tudja tenni az csirkealaplevet főni, hogy ebédre csodás dolgokat alkothasson belőle! :D Igen, ma velem is így történt, de egyáltalán nem bánom. Mutatom is, hogy miket készítettem belőle!

Értékelés - Andy Weir: A Hail Mary-küldetés

 

Nem találok szavakat.

Elsősorban azért, mert nehezen tudom ezt a könyvet spoiler nélkül értékelni. Bármiről is írnám le a véleményem, erősen spoileres lenne, így meg kell válogatnom a szavaimat.
Másodszor pedig azért, mert ennyire összeszedett, ennyire minden körülményre, részletre, szempontra, következményre kiterjedő könyvet, ami ennyire sok mélységben megérint és ennyi témában megállja a helyét, ritkán olvasni.
Biológiai, társadalomismereti, pszichológiai, ökológiai területekre is kiterjedt a történet a fizikai és kémiai területeken túl, és minden közbeszúrt emlék, minden a jelenben felmerülő probléma fontos, érvényes és izgalmas.
Nem tudok elmenni a történet magva mellett, amely fényéves különbségeket áthidalva megteremtette a túlélés lehetőségét, de teremtett valami mást is. Ryland Grace egy korántsem hibátlan emberből sok-sok viszontagság után egy teljesen más emberré válik, és ezt szerintem egyetlen fontos körülménynek köszönhette. Ez a körülmény egy iszonyatosan bátor húzás volt az írótól, de tökéletes kidolgozásával nagyságrendekkel emelte a mű színvonalát és végül sok mindennek új értelmet adott.
Már a könyv felénél úgy éreztem, hogy tele van a fejem a sok új helyzettel és azok néhol frappáns, néhol bizarr megoldásaival. De talán ekkor kezdtem érezni azt is, hogy nem szeretném, hogy vége legyen a történetnek. Megszerettem nagyon a történet központi szálát, sokszor megnevettetett, sokszor ámulatba ejtett és végig fenn tudta tartani tiszta, különleges minőségét.
Spoiler nélkül talán egy csomó szentimentális zagyvaságnak tűnik, amit írok, de akik olvasták, tudják, miről beszélek, akik meg nem, azok megérdemlik, hogy egyetlen szót se ejtsek a meglepetésekről.
Mindenesetre a probléma, a megoldás kulcsa, a rengeteg küzdelem és kísérletezés, valamint az a bizonyos plusz szál mind lenyűgöző volt és magas minőségű, ötlet és kivitelezés terén egyaránt. Nem túlzok, ha azt mondom, ez a könyv Andy Weir legjobb könyve, aminél talán jobbat később sem fog tudni írni. Számomra viszont egyelőre a legjobb sci-fi, amit valaha olvastam.

Totti