[Értékelés] Agatha Christie: Találkozás a halállal

 

Ez a könyv több szempontból is különleges. Először is, Hercule Poirot már az első oldalakon fültanúja lesz egy eléggé kompromittáló beszélgetésnek. Az a Poirot, akit aztán 120 oldalon keresztül nem is látunk, annak ellenére, hogy együtt utazik a többi szereplővel. A történet addigi szemlélői Dr. Gerard és a szintén orvos Sarah, akik komoly pszichológiai fejtegetésekbe kezdenek a csak látásból ismert Boynton családot illetően. Ezek a fejtegetések pedig annyira mélyenszántóak és erősek, amilyenekhez hasonlóval még nem találkoztam Agatha Christie regényben.
A felvezetés sokkal hosszabb, mint lenni szokott. Majdnem a könyv felénél történik a gyilkosság. Az addigi oldalakon szinte csak azt láthatjuk, hány és hány embernek lenne oka megölni a későbbi áldozatot. Olyan ez a könyv, mint egy pszichológiai esettanulmány. Sokkal de sokkal több beszélgetés, elemzés, fejtegetés van benne, mint történés.
Fontos könyv ez, nemcsak a szórakoztató irodalom kedvelőinek, hanem azoknak is, akik szintén ilyen zsarnoki körülmények között nevelkednek. Poirot határozottan kijelenti, hogy számára az élet szentsége fontosabb, mint a tény, hogy ki milyen zsarnoki módon viselkedik a tőle függésben álló emberekkel. Szerinte hatalmas bűn elvenni egy emberéletet, és aki ilyet tesz, azt el kell távolítani az emberi közösségből. Talán ebben a könyvben fejezi ki hitvallását a legszabatosabban a híres detektív.
De vajon mit gondolt erről Agatha Christie? Én úgy látom, az ő véleménye a legteljesebb mértékig szembenáll Poirot-éval. Na nem szentesíti a gyilkosságot, mégis elintézi, hogy az elnyomásban, lelki terrorban élő családtagok még éppen időben megszabaduljanak az uralom alól. És mi mással koronázhatta volna meg ezt az ítéletet, mint azzal, hogy az áldozat saját telhetetlenségének köszönhette a halálát. Mert nem elégedett meg azzal a szenvedéssel, amit eddig okozott a környezetének, hanem még ennél is többet akart.
Ez a könyv nálam történetileg nem üti meg az Agatha Christie által felállított mércét, még ha az utolsó nagyjelenet egy-egy elmélete zseniálisan lett megkomponálva. Pszichológiai szempontból azonban annyira erős, hogy kötelező olvasmánnyá tenném. Ezzel is segítve azokat, akik úgy érzik, a kilátástalan gyerekkorból nincs kiút, és nem találnak kapaszkodót, hogy ki tudjanak állni önmagukért és szembe merjenek szállni azzal, aki élhetetlenné teszi az életüket.

Totti

[Recept] Zöld-fehér zöldséges tészta (GM, TM)

 Ha a Lidlben jártok, ajánlom figyelmetekbe a Deluxe márka egyik újdonságát: ez egy zöldségmix, melyben változó arányban van karfiol, pagodakarfiol és brokkoli. 750 gr-os kiszerelésben kapható, 699 forintért, ami szerintem egészen jó ár. Nagy örömöm, hogy még véletlenül sincs benne répa, a múltkori karfiolmixnek a háromnegyede répakarikákból állt, én meg csak néztem, hogy ez micsoda...
Az utóbbi időben kicsit sok húst fogyasztottam, úgyhogy most ebben a fogásban egy deka sem lesz belőle. Ettől függetlenül finom és laktató fogás készül! ;)

Illatra és ízre is remek! :)

[Csirkemell szerelem] Ötletek hétvégi ebédekhez IV.

 Ez egyike azon recepteknek, amik csak úgy kipattannak a fejemből, és addig tesztelem, amíg jónak nem ítélem. Viszonylag hamar elkészül, szerintem még a finnyásabb szeretteink elismerését is bezsebelhetjük vele! ;)

Kínálhatunk mellé kókuszjoghurtos mártogatóst.

[Értékelés] J. D. Barker: A hívás

 Barker először a 4MGY trilógiával rúgta be a szórakoztató irodalom ajtaját, és azóta minden egyes könyvével bizonyítja, hogy a legjobbak között a helye. A hívás tavaly jelent meg külföldön, hozzánk csak egy kis késéssel jutott el az Agave Könyveknek hála. Nagyon kíváncsi voltam, hogy Barkernek sikerül-e megugrania azt a lécet, amit saját magának állított fel igencsak magasra...

 

 

Agave Könyvek, 2021, 448 oldal, puhatáblás

[Értékelés] Lawrence Block: A betörő, akit szekrénybe zártak

 

 

 

Bernie Rhodenbarr még mindig egy szeretni való figura. Hiába bűnöző, mégis vannak elvei. Őt idézve: „A becsületességnek sok formája van.” Bernie pedig talpig becsületes fickó. Csak hát betörő.  Ebben a részben néhány részlet, körülmények, módszerek, megoldások kissé sántítottak, de ez megbocsátható. Pontosan azért, mert Bernie karaktere annyira szimpatikus, hogy élvezzük minden kalandját, minden percét, amit a hivatásával járó zűrös események sodrában tölt.  Ahogy befejeztem a könyvet, az volt az első gondolatom, hogy nagy szerencse, hogy ez a könyv ennyire nagy hangsúlyt fektet az önreflexióra, a humorra, az élet visszás helyzeteire. Ezeknek köszönhetően lehet csak félig komolyan venni. És emiatt tudtam szemet hunyt afelett is, hogy a rejtélyek kulcsa ennyire bonyolult volt, egy mezei betörő, nyomozói háttér nélkül mégis kibogozta. Ezt egy komolyabb sztoriban tuti nem lehetne eljátszani. De hamar túlléptem rajta. A megoldás tetszett, a lezárás profi volt, Bernie-re pedig újabb kalandok várnak, és biztos vagyok benne, hogy azok is legalább ilyen élvezetesek lesznek.

 Totti

[Recept] Mustáros sertéscomb (GM, TM)

 Ma hazafelé beugrottam a henteshez, aki a Muzsikus cigányok parkja és a Kálvária tér között található meg, majdhogynem félúton. Vacilláltam, hogy a rengeteg szép áruból mit válasszak, végül a sertéscombon akadt meg a szemem... Régen láttam ennyire jó árut, nem volt kérdés, jön velem haza. Ehhez kapcsolódva jöjjön is a recept!

Tán még egy kis savanyúság nem lenne mellé rossz...

[Recept] Ötletek hétvégi ebédekhez III. (GM, TM)

 Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan leves van, aminek soha, semmilyen körülmények között nem tudok ellenállni. A frankfurti leves ezen a listán igen előkelő helyen szerepel. Régebben sima kelkáposztából készítettem, de amióta kiderült a Crohn, igyekszem kínai kelből főzni ezt a tartalmas étket.

Egyszerűen elkészíthető, és nem is olyan drága.