Egyik kedvenc csemegém a mogyoróvaj. Annyira szeretem, hogy már főzök is vele, így született meg ez a recept. Nincsen túlbonyolítva, nem kell hozzá sok alapanyag. Fél óra alatt elkészül, ezért remek választás lehet a rohanós hétköznapokhoz.
Könyvek értékelése/bemutatása, receptek glutén- és laktózmentesen, illetve zene, nem a populárisabb fajtából. Ez Az oroszlán üstje, tartsatok velünk!
Egyik kedvenc csemegém a mogyoróvaj. Annyira szeretem, hogy már főzök is vele, így született meg ez a recept. Nincsen túlbonyolítva, nem kell hozzá sok alapanyag. Fél óra alatt elkészül, ezért remek választás lehet a rohanós hétköznapokhoz.
Nagyon elhanyagoltam egyik kedvenc zsáneremet, így ideje volt, hogy visszatérjek hozzá. Egy igazi klasszikus került a kezembe, ami a Netflixes sorozatnak köszönhetően újra nagyobb figyelmet kap manapság. A mostani kiadás új, teljes fordítással kerül az olvasókhoz a GABO jóvoltából.
GABO, 2021, 250 oldal, puhatáblás (saját kép) |
Ritkán, de megesik velem, hogy a blogra szánt recepthez nem készítek képet. A mostani is egy ilyen lesz, úgyhogy ha elkészítitek majd, várom róla a fotókat! ;) Ismét egy egyszerű fogással készültem, nem kell felette állni órákon át, mégis nagyon finom a végeredmény. :)
Babos pulyka
Hozzávalók:
Elkészítés:
Egy megfelelő méretű lábosban kevés olajon megdinszteljük a póréhagymát. Amint ez megvan, hozzáadjuk a fokhagymát és a pulykát, melyet fehéredésig pirítunk. Felöntjük a passzírozott paradicsommal, és annyi vízzel, amennyi épp ellepi. Befűszerezzük (kevés cukorral szórjuk meg, ez enyhít a paradicsom savasságán), hozzáadjuk a babot, majd alacsony lángon, fedő alatt készre főzzük. Ez körülbelül 40-60 percet vesz igénybe. Köretként kínálhatunk mellé rizst, tésztát, de szimplán ehetjük magában egy kis kenyérrel. Jó étvágyat kívánok hozzá! :)
BenGa
Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.
Nálam az úgymond coming outolás egy egészen sajátos műfajjá nőtte ki magát az évek során: olvasás közben, zenehallgatás során, aztán a különféle ismertetők írásával újra és újra rájövök, hogy mennyi minden van bennem mélyen eltemetve, amiknek bizony kell a ráhatás, hogy előjöjjenek. Ha például nincs a Spotify kivételesen szimpatikusnak mondható ajánlósávja egy aktuális reggelen, talán soha nem vetem rá magam sem a Kissin' Dynamite, sem pedig a Korn új lemezeire. És mivel hiszek az írás terápiás jellegében, sebfelszakító és egyben -begyógyító erejében, nem félek bevallani azt sem, hogy akármennyire is ismertem fent említett bandák nevét, a munkásságuk óriási fehér folt volt előttem mindeddig. A nyolcvanas évek legszebb Bon Jovi/Whitesnake/Europe/Dokken/Skid Row hagyományait felelevenítő, alaposan kifestett szemű és feltupírozott hajú srácok esetében ez még talán annyira nem gáz, szerintem ők nálunk sincsenek annyira a köztudatban, mint a Kukoricások, szóval én nem bánom, jöhet a máglya, amiért eddig leélt huszonkét évem során soha nem fordult meg a fejemben, hogy Kornt hallgassak, most viszont valami... na jó, igazából minden megváltozott. Nemsokára azt is kitárgyalom, miért és hogyan.
A. K. Larkwood friss szerző a fantasy zsánerében. Első kötete, A Kimondatlan Név 2020-ban jelent meg a Tor Booksnál, hozzánk idén jutott el az Agave Könyvek gondozásában. Amit az írónőről tudni érdemes: a Cambridge-i Egyetem St. John College-ben végzett angol szakosként. Több helyen is dolgozott, mielőtt író lett, többek között a médiában, a felsőoktatásban, de még a jog területén is. Oxfordban él feleségével és macskájával. A Kimondatlan Név megjelenése után jelölték a legjobb új szerzőnek járó Astounding-díjra. Állítása szerint a következőkről szeret írni: hűségről és árulásról, emberi áldozatokról, halhatatlanok (istenek) rossz viselkedéséről, régészetről fantasy formájában. (Forrás)
Agave Könyvek, 2022, 544 oldal, puhatáblás (saját kép) |
Az utóbbi időben nagyon vágytam már egy jó rakott bármire, de sajnos sajt és tejföl nélkül nem az igazi. Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha az előbbi említett alapanyagokat szimplán lecserélném rizs főzőkrémre? Így született ez a szerintem nagyon jó fogás.
A mélyhűtőben árválkodó maradék zöldségeket is felhasználhatjuk hozzá. |
Rakott karfiol BenGa módra
Hozzávalók:
Elkészítés:
A hagymát kevés zsiradékon dinszteljük meg, majd adjuk hozzá a húst, melyet fehéredésig pirítunk. Ezután fűszerezzük, öntsük fel 5-7 dl vízzel és fedő alatt főzzük 30 percen át. A rizst készítsük el az általunk kedvelt módon, a zöldségeket főzzük elő 6-8 perc alatt. Amikor mindennel készen vagyunk, jöhet az összerakás! Egy tepsit vékonyan olajozzunk ki, szórjuk meg burgonyapehellyel (kiválóan helyettesíti a zsemlemorzsát). A rizs főzőkrémet sózzuk, borsozzuk és hintsük meg szerecsendióval (nálam kicsit ez megcsúszott, ezért tűnik szürkés-barnásnak a teteje). Alulra kerüljön az előzőleg összekevert hús a rizzsel, erre jöjjenek a zöldségek, majd a rizs főzőkrémes massza. Előmelegített, 170 fokos sütőben 30 perc alatt süssük készre! Jó étvágyat kívánok hozzá!
BenGa
Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.
Most mondhatnám azt, hogy a Ghost nem tud hibázni, de akkor szembe mennék korábbi állításaimmal és azt nagyon nem szeretem magammal kapcsolatban. A 2018-as Prequelle-t követően elvesztettük egymást a zenekarral és a Kiss The Go-Goat / Mary On A Cross párosítás, ami egyébként egy nagyon menő 7 inches kislemezen is megjelent, enyhén szólva sem nyűgözött le. Azt már különösképpen hagyjuk, hogy amúgy előbbi nóta egy felgyorsított Dance Macabre volt és marad is, kész, pont, leszálltam a témáról. Addig is inkább hallgattam a régebbi kedvenceket és lelkesen vártam már egy új nagylemezt, ugyanis az eltávolodás ellenére is kíváncsi voltam arra, mit tudnak ennyi idő után villantani. Lehet-e még egyáltalán újat és többet mondani abban a skatulyában, amiben mozognak vagy ismételten önmaguk lenyúlását hallgathatjuk akár 8-10 dalon keresztül is? Mind a Hunter’s Moon, mind pedig a Call Me Little Sunshine meggyőző volt számomra, az első két előzetesként kihozott dalocska ugyanazt a klasszikus vonalas bandát mutatta, amit megszerettem, viszont a Twenties, nna… az aztán totál nem ütött be és még a lemezbe ágyazva sem tudott elkapni. Talán mert a korong legmetalosabb tételéről beszélhetünk?