[Csirkemell szerelem] Aszalt szilvával töltött csirkemell - Nem csak az ünnepekre!

  Idén nálunk nem volt óriási sütés-főzés, s a menü sem volt hagyományosnak mondható. Aszalt szilvával töltött csirkemellet csináltam, mellé köretnek krumplipürét. Desszertnek a kókuszgolyóra esett a választásunk, voltaképp ezer meg egy éve nem ettünk, ideje volt, hogy sorra kerüljön. :P

Az első ételfotóm, amire végtelenül büszke vagyok. :D

[Századik bejegyzés!] Húsba mar - Függésben (kortárs realista novellák)

  Az utóbbi időben olyan dolog történt velem, amire eddig nem igazán volt példa: elkapott egy mélyebb olvasási válság. Nem tudom mitől vagy éppenséggel miért most, de valósággal tombolt. Próbálkoztam Durrell Korfu-trilógiájával, egy ideig úgy éreztem segíteni fog, aztán mégsem ez húzott ki a képzeletbeli gödörből. (Természetesen el fogom olvasni, csak lassan haladok vele. Pedig nagyon jó, tényleg.) Tarja ajánlotta a Függésben című novellás kötetet, ami a Google Könyvek oldaláról ingyenesen elérhető. Maga a témakör érdekes számomra, lelkesen vetettem bele magam az olvasásába. 

Nyugger Szövetség Íróknak Csoport, 2021, 250 oldal, e-book

 

Kik is csinálják a blogot? Negyedik rész: Gabi

 

Török Gabriella vagyok, 45 éves, Kőbányán élek. Voltam már recepciós, pénzügyi asszisztens, liftkezelő, könyvtáros, tolmács, fordító és egyetemi oktató is. Egy ideje viszont azt a munkát végzem, amit mindig is szerettem volna: nyelvtanár vagyok.

Bármilyen iskolába jártam, mindig én voltam az az osztálytárs, aki az összes kötelező olvasmányt fejezetre és oldalra beosztva az utolsó betűig elolvasta; a kötelező verseket nemcsak megtanulta, de szerette is. Ha vendégségbe megyek, egészen biztosan végig böngészem a könyvespolcot; ha új könyvet vásárolok, megszagolom és a könyvesbolt látogatást vasárnapi délutáni hosszú programnak tekintem. Szerintem a nyelvtan izgalmas tantárgy, a nyelvészet szép és érdekes, a nyelvtanulás pedig játék, móka és kacagás.

Sokáig a munka mellett a tanulás töltötte ki a szabadidőmet, ezért szakirodalomba merültem, mára azonban vissza tudtam térni a könyves kikapcsolódáshoz. Mivel anyuka vagyok, illetve két unokahúg és egy unokaöcs büszke nagynénje, ezért sok ifjúsági regényt is olvasok az ő ajánlásukkal. Ezen kívül minden olyat, ami lányoknak, lányokról, nőknek, nőkről szól. Ez nem jelent feltétlenül csöpögős, romantikus irodalmat, de ha teljes agymosásra vágyom, nem baj, ha már a könyv elején tudom, hogy boldog vége lesz.

BenGával több kapcsolódási pontunk is van, egyrészt már-már családtagok vagyunk, másrészt a bélbetegsége sem idegen számomra. Amikor először megkért, hogy írjak a blogra, vonakodással teli izgalommal fogtam hozzá, mert számomra az írás olyan hobbi, amit sosem mertem a nyilvánosság elé tárni. Ráadásul, ha valamiben, akkor a könyvekben biztosan nem egyezik az ízlésünk BenGával. Aztán rájöttem, hogy ez itt Az oroszlán üstje, néha kell bele egy kis édesség.

[Gyűlölt zöldségek] Kelbimbós-húsos tészta

 Az előző blogomon volt egy rovat, melyben olyan zöldségekkel főztem, amiket az emberek nem igazán kedvelnek. Gondoltam itt is jó lenne egy ilyen, így tádám, jön is az első rész. Igen, rögtön belecsapok a közepébe, mai alanyom a kelbimbó!

Megfelelően puha kelbimbó, remek szószban

Kik is csinálják a blogot? Harmadik rész: Totti

 A nevem Tóth Attila, 35 éves múltam idén (atyaég, még leírni is szörnyű). Házas vagyok, van három porontyom, ebből ketten ikrek. Jelenleg épp költözés alatt állunk Vác és Vácrátót között; köztes megállóként Őrbottyánban lakunk.

Kik is csinálják a blogot? Második rész: Gabona

 

(Bakker, bárcsak ilyen forever young maradhatnék...)

Marton Gábor Márknak hívnak (mindig, minden körülmények között szigorúan csakis a Gábort használom a mindennapokban), 22 éves vagyok és Székesfehérváron élek. Végzettségemet tekintve informatikus volnék, azonban – legnagyobb örömömre – könyvtárosként dolgozom; az olvasás szeretete, valamint a könyvekkel kapcsolatos bármiféle foglalatoskodás pedig alapjaiban határozza meg az életemet. Szokták mondani, hogy az olvasás magányos tevékenység, és aláírom, hogy van is ebben valami, de lássuk be, mennyire csodálatos számunkra ismeretlen, új világokat felfedezni az által, ha „belépünk” egy könyvbe. Jómagam éves szinten nagyjából 200-300-ba szoktam, attól függ, mennyire tombol a megszállottságom és az időbeosztásom, illetve milyen impulzusok érnek. Mert hogy azokból rengeteg van… Aki követ a moly.hu-n, az tudhatja, mennyire el tud kapni (vagy éppenséggel ki tud taszítani magából) egy aktuális olvasmány, ilyenkor pedig egyáltalán nem tekintem magányos tevékenységnek az olvasást, hiszen ha csak egy kis szeletével is a közösségnek, de megoszthatom az élményeimet akkor is, ha negatívak.

Nagyon vegyesen olvasok, gyakorlatilag nincs olyan műfaj és szerző, amivel és akivel ne próbálkoznék be. Konkrétan a chick-littől a klasszikus görög drámákig bármire vevő vagyok, de soha nem a hangulatomtól függ, hogy mit veszek le a polcról: van, hogy szerzői évforduló (születés/halál), internetes ajánlás, közösségi nyomás, avagy egy kedves (esetleg „kedves”, csak hogy érzékeltessem az iróniát) ajánló üzenet kell, ezek általában mindig segítenek abban, hogy a következő valóban valami nagyon más legyen. A legjobban egyébként a klasszikus és kortárs magyar- és világirodalom áll hozzám közel, de főként az utóbbi egy évben eszméletlenül rákaptam a jobbnál jobb krimikre, thrillerekre is. Legkedvesebb szerzőm egyébként egyáltalán nincs, akit szeretek annyira, hogy érdekeljen hosszabb távon, attól igyekszem mindent is elolvasni – a legnagyobb hatást talán Vavyan Fable művei gyakorolták az életemre és a saját szövegeimre is, különösen a https://fiatalsagbolondsagregeny.blog.hu/ weboldalon ingyenesen hozzáférhető regényre. Nem véletlen, hogy nagyon sok fejezet elválasztó idézet tőle származik… De szenvedélyesen imádom még Arany János, Agatha Christie, Bodor Ádám, Bohumil Hrabal, Cserna-Szabó András, Darvasi László, Erdős Virág, Esterházy Péter, Hamvas Béla, Háy János, J. D. Salinger, József Attila, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Kurt Vonnegut, Márai Sándor, Nick Hornby, Örkény István, Parti Nagy Lajos, Pilinszky János, Radnóti Miklós, Spiró György, Stephen King, Szabó Magda, Szerb Antal és Weöres Sándor műveit is. Roppant eklektikus névsor, de pont ez a lényege – legyünk sokoldalúak és nyitottak még arra is, ami nem feltétlenül a mi terepünk. Nekem ők segítettek a legtöbbet irodalmi irányultságom kialakításában, s legyen a szerző akár élő, akár holt, köszönet érte!

Az olvasás mellett a rock- és metalzene szeretete mozgat nap mint nap (persze a munkába vetett hit és odaadás mellett), s ezen a téren sincs olyan, amit/akit ne hallgatnék meg. Legfeljebb nem tetszik, na bumm… Előfordult már, hogy néhány előadó vagy album elment mellettem, nem lett meg a kapcsolódás akár többszöri próbálkozás után sem, hagytam hát feledésbe merülni és maradtam a megszokott vonalon. Mára leginkább a progresszív és fúziós műfajok maradtak meg stabil kedvencnek, külföldi szempontból az Evergrey, itthonról pedig a divideD legénysége a legnagyobb kedvencem, de mondom, zenei téren sincs számomra idegen vagy elfogadhatatlan: a kilencvenes évek vállalhatatlan merényletként felfogható strandslágereitől a legkomplexebb Dream Theater-számig jöhet bármi, egyet-kettőt esetleg nem vállalok fel (kacsintós emoji helye). Ide már tényleg nem írnék listát, szerintem a Spotify is teljesen megkergült idén, annyi mindent hallgattam a Helloweentől az INXS-en át a Pa-Dö-Dő-ig, hogy ember (vagy gép) legyen a talpán, aki követni bírja. Nos, nekem nem sikerült…

A blogra igyekszem minél több zenei témájú könyvről és főként hazai megjelenésű underground rock/metal anyagról írni. A debütálásom Szarka József Kulcsdalok című kötetéhez kapcsolódik, és amennyiben időm-energiám engedi, egyre több és több friss magyar lemezről szeretnék majd ajánlót hozni, ugyanis a mélyben szokás szerint több a kincs, csak hát felhozni kihívás… Régebben (egészen konkrétan közel négy éven keresztül) volt rock/metal blogom, amit az idei év elején abbahagytam, mert rengeteg minden összejött, ami mellett nem tudtam foglalkozni vele, „alvállalkozásba” kiadni pedig egyáltalán nem szerettem volna, ezért szépen, csendben elsikkadt. Most viszont, hogy lehetőséget kaptam újradefiniálni magam, megpróbálok a lehető legjobban helytállni itt és szórakoztató formában ismeretterjeszteni nem kifejezetten populáris zenéktől értékes és színvonalas (netán éppen ellenkező jelzőkkel illethető?) könyvekről.

[Könyvajánló] Presser Gábor: Presser könyve 2. (Helikon Kiadó, 2021)

 

"Ha már szakértünk, érdemes precízen csinálni, úgy még a valósághoz is közel kerülhetünk." (P. G.)

"Na ja..." (M.G.)

A 2020-as év utolsó két hónapjának egyik legnagyobb könyvsikere kétségtelenül a Presser könyve című kötet volt és már annak a megjelenése előtt tudni lehetett, hogy Pici bácsi nem áll meg/le, idén jön a folytatás, robog tovább a szép-zene-irodalmi gőzmozdony, hogy stílusos legyek. Ő maga is úgy fogalmazott, hogy „azt mondták, a második sokkal nehezebb lesz. Az biztos. De én nem ijedtem meg. Mert ez a könyv nem a második, hanem az első könyv második fele. Nem is »ugyanolyan.« Ugyanaz. Csak egy évvel később lett kész.” Akkoriban megemlékeztem erről a bizonyos elsőről és újraolvasva azt a bejegyzést sem gondolkodom róla másképp, vitathatatlanul ötcsillagos, minden részletében tökéletes alkotással akadt dolgom abban a cirka negyvennyolc órában, amit ráfordítottam. Fogadásból. Nem szeretném részletesen boncolgatni ennek körülményeit, legyen elég annyi, hogy nyertem, valóban sikerült – igaz, hogy alaposan kicentizve – két nap alatt felfalnom a jelentős oldalszám- és információmennyiséget. Az a kötet 520 oldal és jóval sűrűbb, szerteágazóbb, boncolgatósabb. Mostanra megszoktam annyira Presser stílusát és szerzői morálját, hogy egy pillanatig sem zavart – és a zavar szót itt most egyáltalán nem negatív értelemben használom – az ide-oda nyúlkálás, esetenkénti visszautalgatások, feloldandó kódok, interaktív QR-kódok, semmi.