[Értékelés] Daniel F. Galouye: A szimulátor

 

A szimulátor egy méltatlanul kevéssé ismert sci-fi remekmű, Daniel F. Galouye egyetlen magyar nyelven megjelent kisregénye.
Őszintén megvallva szinte mindig félve veszek elő egy régi könyvet, mert még ha klasszikus is, sokszor tele van szörnyű megoldásokkal. Azt vettem észre, hogy főleg a huszadik század közepén és utána íródott könyvek általános jellemzője a felületesen megírt történet, a felszínes, ellenszenves, korlátolt gondolkodású karakterek, a főszereplő magára utaltsága, az események ok-okozat nélküli egymásra halmozása és úgy általánosságban a kohézió hiánya.
Örömmel vettem észre, hogy erre a könyvre szinte egyik se jellemző.
A szimulátor elvi leírása még mai szemmel nézve is elég modern, az ember nem gondolná, hogy a könyv olyan régi, hogy még a technológiai előzmények sem léteztek. A felbukkanó szereplők pedig nemcsak hogy nem felszínesek, de kilétük, munkájuk, a többi karakterrel való kapcsolatuk többletjelentéssel is bír, aminek nagyon örültem.
2034-ben járunk, és az író által megálmodott jövő a mű 1964-es megjelenéséhez képest nagyon is realisztikusnak mondható. Vannak repülő autók, a dohányzás be van tiltva, a ruhákat és az ételeket automaták gyártják on demand, a fegyverek erőssége állítható a bénítástól a halálosig. 60 év távlatából nem mondanám ezeket nagyon elrugaszkodott ötleteknek.
Ebben a világban alkotja meg Hannon Fuller a Simulacron nevű gépet, amelyet arra használna, hogy a benne létrehozott mesterséges társadalom reakcióit figyelembe véve előre jelezhesse a társadalom reakcióit a világ változásaira. Ezt az ötletet karolja fel Howard P. Siskin milliárdos, akinek nagyratörő politikai tervei vannak, és erre tökéletesen megfelelne Fuller szimulátora. Siskin persze kifelé azt kommunikálja, hogy szociális szimulációkat végeznek majd a géppel, titkolt célja azonban egy korlátlan hatalom elérése. Ám a gép finomhangolási folyamatainak befejezése előtt Fuller váratlanul meghal.
Itt kerül a képbe Doug Hall, akinek Fuller munkáját kellene befejeznie. Ám közben olyan dolgok történnek körülötte, amit képtelen felfogni és lassanként az őrületbe kergetik. Vajon Fuller tényleg öngyilkos lett? Hogy tűnhetett el a cég biztonsági főnöke egyik pillanatról a másikra úgy, hogy utána senki nem emlékezett rá, hogy valaha is létezett? Miért töröltek egy szimulánst a gépből, aki vélhetően rájött valamire? Doug Hall lassan paranoiássá kezd válni a rengeteg megmagyarázhatatlan történéstől és attól a gyanútól, hogy valaki meg akarja ölni.
Rendkívül izgalmas és fordulatos a történet, technikailag és gondolkodásmódjában jóval megelőzte a korát. Van benne egy kicsi, nem túl erőltetett, de pont a helyén kezelt isten-elmélet, ami nagyon jól illik a történetbe. Ahogy haladunk előre egyre inkább elveszítjük a valóság talaját, már csak abban bizhatunk, hogy Doug és azon kevesek, akikben megbízik még képesek kézben tartani a dolgokat.
A sztori végefelé felsejlett előttem egy lehetséges befejezés gondolata, és nagyon reméltem, hogy Galouye is ugyanezt a befejezést találta ki. Örömmel konstatáltam, hogy nem voltak véletlenek a korábban elejtett utalások, és zseniális befejezést kapott egy végig tökéletesen megkomponált remekmű. Csak ajánlani tudom.

Totti

Köztünk élő mesehősök - Keiran Rowley: Hanyatlás (Az Elfeledettek Városa I.)

   Mindig érdeklődéssel olvasom azokat a műveket, amik régi történeteket dolgoznak fel, vagy azok szereplőit használják fel egy új világhoz. Egyik ilyen élményem a Vaják nyitó kötetének novelláival volt, Sapkowski kiválóan merített a különféle mesékből. Ennek megfelelően kíváncsian vettem kezembe Keiran Rowley első kötetét, mely az általunk ismert/kedvelt karaktereket New York nyüzsgő városába helyezte.

Főnix Könyvműhely, 2020, 214 oldal, puhatáblás (saját kép)

Ötletek hétvégi ebédekhez X. - Csicseriborsós pulykaragu

   Régen valamiért nagyon nem kedveltem a pulykát, viszont így 31 évesen oda és vissza vagyok érte. Most a vörös pulykaapróhúst próbáltam ki, ez az állat comb közeli részeiből kerül ki. Tisztítani alig kell, zsír szinte nincs rajta, így kiváló alapanyag. Zöldségekkel kombinálva emlékezetes hétvégi fogás készíthető belőle.

[Értékelés] Agatha Christie: Zátonyok közt

 

  Majdnem a könyv végéig ott motoszkált a fejemben egy kérdés, amit az első fejezet egy mozzanata ültetett el. Úgy éreztem, AC túlírta a nyomokat már az elejétől fogva. Minden annyira egyértelmű és világos, hogy a végére, mire eljutunk az elején említett eseményig, vagyis hogy Poirot hogyan keveredik a sztoriba, már alig marad majd megválaszolatlan kérdés.
Alapjában véve nem szeretem az olyan történeteket, ahol az elején egy későbbi eseményt említenek, majd visszaugorva az időben láthatjuk, hogyan jutottunk el idáig. Itt azonban megvan hozzá a szükséges összetett történet és az izgalmas karakterek, sőt rendhagyó módon a legnegatívabb szereplő egyben a legkarakteresebb is.

  Hozzá kell tennem, hogy ahogy AC regényeinek nagy részénél, itt is tetten érhető az a jelenség, hogy túlhaladt rajta a kor. Ma már talán a legkisebb falvakban sem történhetne meg, hogy egy idegenre felfigyeljenek a helyiek, vagy egy nőre a vonaton, valamint hogy olyan módon csaljanak fedezetlen csekkekkel, ahogy abban az időben. Ez ha innen nézzük egy kicsit ront az összképen, ha meg onnan, akkor hű korképet mutat be egy letűnt korszakról.

  Amikor a történetben eljutunk a kezdő eseményekhez és egy váltás után Poirot is aktív szereplője lesz a sztorinak, még mindig nem értettem, miért lett ennyire a szánkba rágva, hogy mit gondoljunk az egyik legnagyobb rejtélyröl. Aztán egyetlen jelenet alatt borul minden és kiderül, hogy minden apró részlet szükséges volt, hogy így alakuljon és végül már nem tudhatjuk, mi történt, kivel, hogyan és ki által, valamint hogy kinek mi az indoka, és hová vezet az újonnan kiderült helyzet.
Nagyon sok elmélet születik nagyon rövid játékidő alatt és zseniális, ahogy az egymásnak ellentmondó feltevések rendre lehetőséget biztosítanak egy újabb feltevésre. Bárhogy állnak a dolgok, bárki is tett bármit bármilyen okból, az minden esetben releváns következtetésekkel jár, amelyek tovább növelik a feszültséget.

  AC ismét mesterien keverte meg a kártyákat így mire a végére érünk, kiderül, hogy semmi sem úgy történt, ahogy azt bárki gondolta volna és ezt szokás szerint alaposan meg tudja indokolni.
A lezárás, az utolsó jelenet pedig olyan bevállalós és meglepő, amilyet az írónőtől még nem igazán láttam.

Totti

Amikor a lelkesedés nem elég - Szabó Róbert: Drift (A remény háborúja II.)

   Első találkozásom a szerző által megalkotott univerzummal nem volt jónak mondható. Hiába olvastam érdekes ötleteket, ezt ellensúlyozta az, hogy a fontos részek kidolgozatlanok vagy éppenséggel túlságosan rövidek voltak, illetve a szereplők tettei, párbeszédei életszerűtlennek hatottak. Kíváncsian vettem kezembe a második kötetet, érdekelt, Róbertnek sikerült-e javítania az első rész hibáin.

Book Dreams, 2021, 466 oldal, puhatáblás (saját kép)

Banános palacsinta, glutén- és tejmentesen

  Tudom ritkán kerül fel desszert az oldalra, az elkövetkezendő időkben igyekszem majd minél többet megosztani veletek. A mostani recept kiváló arra, hogy a konyhaasztalon felejtett banánokat megmentsük a kuka ásítozó szájától. A Street Kitchen banános palacsintáját ültettem át mentes verzióba.

Az ökomérnökség nehézségei - George R. R. Martin: Tuf utazásai

   Martinról elsőként biztosan mindenkinek A tűz és jég dala ciklus jut eszébe, pedig azon kívül is bizonyította már pár művel, hogy tehetséges író, mindegy milyen zsánerről van szó. A Tuf utazásai 1987-ben jelent meg és Tuf Haviland űrkalmár kalandjaiba nyújt betekintést. Könnyed sci-fi, ami kora ellenére megállja a helyét a 2000-es évek történetei között is. 

Agave Könyvek, 2021, 420 oldal, keménytáblás (saját kép)