Tegnap valami kifejezetten ízletesre vágytam, így jutott eszembe ez a recept. Nem kell hozzá túlságosan sok alapanyag, és viszonylag hamar el is készül, így remélem minél többen kipróbáljátok majd! :)
Kiváló ebéd a borongós napokhoz! (saját kép) |
Könyvek értékelése/bemutatása, receptek glutén- és laktózmentesen, illetve zene, nem a populárisabb fajtából. Ez Az oroszlán üstje, tartsatok velünk!
Gyakran vannak olyan itthoni megjelenésű lemezek, kellő profizmussal és elhivatottsággal rendelkező zenekarok, akikre lazán rámondjuk, hogy amit csinálnak, az igenis nemzetközi színvonalú, tessék próbálkozni Amerikában, Németországban, ott ezerrel kajálnák a teljesítményüket - Magyarországon ugyanis az underground fogalma nagyon is szó szerint értendő, ha valakinek onnan sikerül kitörni, az felér egy kisebb csodával. Thrash metallal nyilván nehéz eladnia magát az embernek, erre még az angol nyelv is rápakol egy lapáttal és akkor a több, mint egy évtizedben folyamatosan dinamikus változásokon áteső zeneipart nem is említettem… (Fizikai hordozók lezüllesztése, streaming előtérbe kerülése és persze az immáron két éve örök vesszőparipa, a “drága” pandémia, stb.)
Ebben a posztban azokat a megjelenéseket igyekszem összegyűjteni, ami nem a két legkedvesebb zsáneremhez tartozik. Idővel ez a lista is bővülhet, ha bejelentenek még olyan könyvet, ami egy kicsit is érdekel. :)
Stephen Hawking: Az idő rövid története (Várható megjelenés: március 8.)
kép forrása: moly.hu, kiadó: Akkord |
Fülszöveg:
Ez a könyv a XX. század klasszikussá vált, rengeteg meglepetést kínáló tudományos ismeretterjesztő munkája. A Nagy Bumm-tól az általános relativitáselméletig sok helyen próbára teszi a fantáziánkat, és egészen kiszélesíti a világegyetemről alkotott elképzeléseinket. Azok számára is jól érthető, akik jobban szeretik a képleteknél a magyarázatot. A végső elmélet keresésének történetéről, a tér és idő rejtelmeit feltáró kutatásokról olvashatunk Hawking tolmácsolásában, aki maga is rengeteget tett hozzá az emberiség tudásához. Az idő rövid története az ő klasszikussá vált bevezetője a kozmosszal kapcsolatos legfontosabb kérdésekbe.
A könyv első kiadása 1988-ban jelent meg, és az univerzumról addig szerzett tudásunkat ölelte fel. Azóta a technika hatalmas fejlődésen ment keresztül, és ennek megfelelően sokat változtak a megfigyeléseket szolgáló eszközök is. Ezért ma még szélesebb körű és pontosabb ismeretek állnak rendelkezésünkre az Univerzum tulajdonságait illetően. Stephen Hawking ezeknek megfelelően átdolgozta és kibővítette eredeti művét. A kötet kiegészült egy teljesen új, a féreglyukakról és az időutazás lehetőségéről szóló fejezettel is.
Régóta a könyvtáramban szeretném tudni ezt a kötetet, örülök, hogy új kiadásban juthatok hozzá.
Ebben a posztban igyekszem összegyűjteni azokat a szórakoztató irodalmi megjelenéseket, amik a következő hónapokban érdekesek lesznek számomra. Lehet első körben ki fog maradni pár cím, ezeket később pótolni fogom, érdemes visszanézni! ;)
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név (Várható megjelenés: március 8.)
Kép forrása: moly.hu, kiadó: Agave Könyvek |
Fülszöveg:
Mi lenne, ha tudnád, hogyan és mikor fogsz meghalni?
Kszorvejt az ősi mágia egyik szektája nevelte. Mindig is tudta, hogy a tizennegyedik születésnapján felmászik majd a hegyre, belép a szentélybe, és az istenük, a Kimondatlan áldozata lesz. Ám a halála napján felkeresi egy nagy hatalmú varázsló, és lehetőséget kínál neki: fordítson hátat a végzetének, hogy tolvajjá, kémmé és orgyilkossá váljon – a varázsló hű fegyverévé. A lány sosem akart értelmetlen halált halni, ezért elfogadja az ajánlatot.
Kezdetben segít megdönteni egy ország vezetését és visszaadni a varázslónak a hatalmát, aztán a megbízásából kutatni kezd egy ereklye után, amely számos világot képes lenne megváltoztatni.
Eljön azonban a nap, amitől Kszorvej mindvégig rettegett. Szembetalálkozik régi szektájával, amelynek tagjai ugyanazt a mágikus tárgyat keresik. Kszorverjnek el kell számolnia a múltjával, ráadásul szembesül a ténnyel, hogy az istenek nem felejtenek, és idővel minden adósságot meg kell fizetni…
Korábban már említettem, hogy idén sokkal több fantasyt szeretnék olvasni. A fülszöveg elsőre megnyert magának, kíváncsian várom a történetet.
Az idei év első két hónapja nem úgy alakult, ahogy terveztem, ennek ellenére nem vagyok elégedetlen. 13 könyvet sikerült elolvasnom, ezekből szerencsére kevésről mondhatom el, hogy kár volt belefogni.
A szimulátor egy méltatlanul kevéssé ismert sci-fi remekmű, Daniel F. Galouye egyetlen magyar nyelven megjelent kisregénye.
Őszintén megvallva szinte mindig félve veszek elő egy régi könyvet,
mert még ha klasszikus is, sokszor tele van szörnyű megoldásokkal. Azt
vettem észre, hogy főleg a huszadik század közepén és utána íródott
könyvek általános jellemzője a felületesen megírt történet, a felszínes,
ellenszenves, korlátolt gondolkodású karakterek, a főszereplő magára
utaltsága, az események ok-okozat nélküli egymásra halmozása és úgy
általánosságban a kohézió hiánya.
Örömmel vettem észre, hogy erre a könyvre szinte egyik se jellemző.
A szimulátor elvi leírása még mai szemmel nézve is elég modern, az
ember nem gondolná, hogy a könyv olyan régi, hogy még a technológiai
előzmények sem léteztek. A felbukkanó szereplők pedig nemcsak hogy nem
felszínesek, de kilétük, munkájuk, a többi karakterrel való kapcsolatuk
többletjelentéssel is bír, aminek nagyon örültem.
2034-ben járunk, és az író által megálmodott jövő a mű 1964-es
megjelenéséhez képest nagyon is realisztikusnak mondható. Vannak repülő
autók, a dohányzás be van tiltva, a ruhákat és az ételeket automaták
gyártják on demand, a fegyverek erőssége állítható a bénítástól a
halálosig. 60 év távlatából nem mondanám ezeket nagyon elrugaszkodott
ötleteknek.
Ebben a világban alkotja meg Hannon Fuller a Simulacron nevű gépet,
amelyet arra használna, hogy a benne létrehozott mesterséges társadalom
reakcióit figyelembe véve előre jelezhesse a társadalom reakcióit a
világ változásaira. Ezt az ötletet karolja fel Howard P. Siskin
milliárdos, akinek nagyratörő politikai tervei vannak, és erre
tökéletesen megfelelne Fuller szimulátora. Siskin persze kifelé azt
kommunikálja, hogy szociális szimulációkat végeznek majd a géppel,
titkolt célja azonban egy korlátlan hatalom elérése. Ám a gép
finomhangolási folyamatainak befejezése előtt Fuller váratlanul meghal.
Itt kerül a képbe Doug Hall, akinek Fuller munkáját kellene
befejeznie. Ám közben olyan dolgok történnek körülötte, amit képtelen
felfogni és lassanként az őrületbe kergetik. Vajon Fuller tényleg
öngyilkos lett? Hogy tűnhetett el a cég biztonsági főnöke egyik
pillanatról a másikra úgy, hogy utána senki nem emlékezett rá, hogy
valaha is létezett? Miért töröltek egy szimulánst a gépből, aki
vélhetően rájött valamire? Doug Hall lassan paranoiássá kezd válni a
rengeteg megmagyarázhatatlan történéstől és attól a gyanútól, hogy
valaki meg akarja ölni.
Rendkívül izgalmas és fordulatos a történet, technikailag és
gondolkodásmódjában jóval megelőzte a korát. Van benne egy kicsi, nem
túl erőltetett, de pont a helyén kezelt isten-elmélet, ami nagyon jól
illik a történetbe. Ahogy haladunk előre egyre inkább elveszítjük a
valóság talaját, már csak abban bizhatunk, hogy Doug és azon kevesek,
akikben megbízik még képesek kézben tartani a dolgokat.
A sztori végefelé felsejlett előttem egy lehetséges befejezés
gondolata, és nagyon reméltem, hogy Galouye is ugyanezt a befejezést
találta ki. Örömmel konstatáltam, hogy nem voltak véletlenek a korábban
elejtett utalások, és zseniális befejezést kapott egy végig tökéletesen
megkomponált remekmű. Csak ajánlani tudom.
Totti