Ó, drága cellofoidák - Veres Attila: Odakint sötétebb

Mondhatni kedvelője vagyok a horror és a weird zsánerének. Előbbin általában kellemesen szórakozom, bár túl sok érzelmet nem vált ki belőlem. Nem vagyok ijedős fajta, sokszor csak megmosolygom a művekben lévő történéseket. Utóbbihoz viszont ambivalens érzések kötnek, olvastam már kifejezetten jó alkotásokat, de akadtak olyan darabok is, amikkel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Veres Attiláról csupa jót hallottam eddig, úgyhogy kezdésnek elmentem új könyvének bemutatójára, ami a Lurdy mozijában került megrendezésre. A közel másfél órás beszélgetés nagy hatással volt rám, elhatároztam, hogy sorra veszem műveit. Első regénye, az Odakint sötétebb nagy népszerűségnek örvend, kíváncsivá tett, miért kedvelik ennyien.

Agave Könyvek, 2017, 265 oldal, puhatáblás (saját kép)

Értem én a tréfát, csak nem szeretem... | Weird: The Al Yankovic Story-filmkritika

“Weird” Al Yankovic az a művész (talán ez a legmegfelelőbb kifejezés arra a tevékenységre, amit csinál), akit hazánkban méltatlan módon nem ismernek. Vagy legalábbis nem eléggé. Amerikában azonban nemesült már akkora intézménnyé a neve és övezik akkora legendák - na meg persze rajongás -, hogy több, mint négy évtizedes karrierje megérjen egy Bohém Rapszódia-kaliberű életrajzi filmet. No persze nem a filmszínházakba, csak egy online streaming felületre, de mióta bejelentették a Daniel Radcliffe főszereplésével készült és több ismert sztárt is felvonultató, közel két órás alkotást, érezhetően nagy volt iránta az érdeklődés, a komplett stúdióalbummal 2014-ben előrukkolt figurával is több sajtóorgánum meg webes felület foglalkozott - mondhatjuk, hogy újra visszakerült a reflektorfénybe. Mivel kifejezetten nagy rajongója vagyok a tevékenységének és nagyon kedvelem nem csak a paródiáit, de saját dalait és különleges hangulatú élő koncertjeit is, ráadásul mindig, mindent elolvasok róla (pár éve az életrajzi könyve is a kezeim közé került), nyilván felcsigázott a dolog, noha azt már az előzetes alapján is tudtam, hogy eléggé hasonlóra kell számítani majd, mint a Freddie Mercury-mozi esetében, ami valljuk be, nem mindig hitelesen festette meg a valóságot.

A VR veszélyei - Matt Ruff: 88 név

Matt Ruff neve a Lovecraft földjén megjelenése után lett ismert idehaza, kapott hideget-meleget a Moly közösségétől. Én személy szerint kedveltem a történetet, ha minden igaz, akkor jövőre érkezik a folytatása. A 88 név kétség kívül egy sci-fi, ami a virtuális valóság és az internet veszélyeire próbálja felhívni a figyelmet, miközben tiszteleg a videójátékok és azok közössége előtt.

Agave Könyvek, 2022, 266 oldal, puhatáblás (saját kép)

   

Köszönet a boldog évekért - Radnai Péter: A magyar televíziózás legendái (Athenaeum Kiadó, 2022)

(Sajnos) mindenki által jól ismert és nem éppen kellemes okokból nem nagyon szeretek visszagondolni a 2020-as esztendőre. Felesleges részletezni ezt a kiindulópontot, azonban alábbi bejegyzés kontextusához elengedhetetlen a timecode, hiszen a televíziós producer / DJ / zenekarvezető / ex-Playboy-főszerkesztő Radnai Péter két évvel ezelőtt kapta valahogyan, valahonnan, valamikor az isteni szikrát: ugyan már mennyire menő volt régen a televíziózás és hát ezek az arcok gyakorlatilag megegyeztek a mai influenszerekkel - tevékenységük bizonyos szintjeit tekintve legalábbis mindenképpen. Irány- és példamutató, értéket közvetítő hölgyek és urak voltak, akikre egy ország figyelt. Manapság a divatkifejezésnek nyilván van egy erősen pejoratív kicsengése is, de ha mondjuk a könyves tartalmakkal, esetleg videóikon keresztül történelmi tényeket interaktív formába helyezőkre gondolunk, kicsit biztatóbb az összkép. Na, de a lényeg, hogy ez a csóka, aki egykor a TV2-n futott Big Brother című reality előkészítésében is oroszlánrészt vállalt, látva bizonyos archív felvételeket arra gondolt, leül beszélgetni egykor országosan ismert és elismert képernyősökkel, rádiósokkal, sorozatszereplőkkel…

A halál a végső ellenség? - Brandon Hackett: Eldobható testek

Kifejezetten kedvelem azokat a könyveket, amik olvasás után még napokig a gondolataim között kószálnak. Ha bónuszként az egyik kedvenc zsáneremben íródott, végképp odavagyok érte. Brandon Hackett 2020-ban megjelent regénye pontosan ilyen, bátran állítom, hogy az idei olvasásaim között az egyik legmeghatározóbb élményem volt.

Agave Könyvek, 2020, 416 oldal, puhatáblás (saját kép)

Ezt hallgasd! - 2022 rock/metal újdonságai, 3. rész (zene világnapja special)

Újabb három hónap után szokás szerint megérkezett az a saját kommentárjaimmal ellátott zenei lejátszási lista, amit a közelmúlt figyelemre méltó és hosszabb távra a fülemben ragadt megjelenéseiből gyűjtöttem össze. Külön figyelemre méltó kapcsolódás, hogy ez a poszt október elsején, a zene világnapján jelenik meg - talán ezért is, meg mert jobban szeretem a rövid összefoglalós formát, dalonként csak a lényegre törekedve megyek végig a tizenkilenc számon. Ahogy az lenni szokott, ez is egy elég szép vegyes felvágott lett: az északi melodikus death metaltól tufa magyar punkon át progrockos szupergroupig (uhh, kicsit nehéz lehet kimondani ezt a kifejezést...) akad minden, mi fémzenére éhes fülek ingere. Jó szórakozást kívánok ezúttal is, tartsatok velem egy újfent különleges utazásra!

Húsos kelkáposzta-főzelék

Nem tudom miért, de az elmúlt időszakban teljesen elhanyagoltam a leveseket, főzelékeket. Hogy ezen változtassak, eredetileg kínai kelből szerettem volna főzeléket készíteni, de mivel az most pont nem volt sehol, sima testvérére esett a választásom. A mostani hűvösebb napokhoz kiváló ez a recept. 

Miért használnánk vegetát, amikor a fűszerekkel csodás ízeket lehet elérni?