Barker először a 4MGY trilógiával rúgta be a szórakoztató irodalom ajtaját, és azóta minden egyes könyvével bizonyítja, hogy a legjobbak között a helye. A hívás tavaly jelent meg külföldön, hozzánk csak egy kis késéssel jutott el az Agave Könyveknek hála. Nagyon kíváncsi voltam, hogy Barkernek sikerül-e megugrania azt a lécet, amit saját magának állított fel igencsak magasra...
 | |
| Agave Könyvek, 2021, 448 oldal, puhatáblás |
Bernie Rhodenbarr még mindig egy szeretni való figura. Hiába bűnöző, mégis vannak elvei. Őt idézve: „A becsületességnek sok formája van.” Bernie pedig talpig becsületes fickó. Csak hát betörő. Ebben a részben néhány részlet, körülmények, módszerek, megoldások kissé sántítottak, de ez megbocsátható. Pontosan azért, mert Bernie karaktere annyira szimpatikus, hogy élvezzük minden kalandját, minden percét, amit a hivatásával járó zűrös események sodrában tölt. Ahogy befejeztem a könyvet, az volt az első gondolatom, hogy nagy szerencse, hogy ez a könyv ennyire nagy hangsúlyt fektet az önreflexióra, a humorra, az élet visszás helyzeteire. Ezeknek köszönhetően lehet csak félig komolyan venni. És emiatt tudtam szemet hunyt afelett is, hogy a rejtélyek kulcsa ennyire bonyolult volt, egy mezei betörő, nyomozói háttér nélkül mégis kibogozta. Ezt egy komolyabb sztoriban tuti nem lehetne eljátszani. De hamar túlléptem rajta. A megoldás tetszett, a lezárás profi volt, Bernie-re pedig újabb kalandok várnak, és biztos vagyok benne, hogy azok is legalább ilyen élvezetesek lesznek.
Totti
Az Agave Könyvek 2021-ben folytatja Dick életművének (felújított) kiadását. A legfrissebb ezek közül a Repedés a térben, mely eredetileg 1966-ban látott napvilágot, magyarul most olvasható először. A borító most is remek lett, az új kiadásoknál eddig egyikre se lehet panaszom. (Ezt a műholdat egész életemben egy meglepődött arcként fogom látni, akárhányszor rápillantok.)
 |
| Agave Könyvek, 2021, 200 oldal, puhatáblás |
James az USA Today és a New York Times bestseller írója. Első kísértettörténetét még középiskolásként alkotta. 20 évig a tévés kulisszák mogött dolgozott, utána gondolta úgy, ideje csak az írással foglalkoznia. Hozzánk az Agave Könyvek által jutott el idén az Alkony Motel révén. A címke szerint thriller könyvre számíthatunk, de szerintem ez csak nyomokban igaz rá.
 |
| Agave Könyvek, 2021, 384 oldal, EPUB |
Évekig halogattam ennek a könyvnek az elolvasását. Nem is értem, hogy
miért. Talán mert teljesen ismeretlen számomra az író, és a történetet
sem tartottam túl meggyőzőnek a fülszöveg alapján. A címe meg aztán... De szerencsére a könyv maga
elfeledtette velem az előítéleteimet.
Ez a történet egy remekmű. Vannak túlírt regények, vannak sztorik,
amik önmagukban nem érdemelnének nyomdafestéket, annyira vérszegények.
És vannak az ehhez hasonló könyvek.
A történet bár próbál kibújni a kereteiből, részleteiben tipikus
marad. A szó legjobb értelmében. A betörés, a zárak rejtelmei, mint
központi motívumok végig stabil vázat alkotnak. Újra és újra
visszatérnek bizonyos témák, állandó az ironikus önreflexió és a humor,
és ahogy haladunk előre, egyre több rétegre bukkanunk a felszín alatt.
Tökéletesek az arányok, ebben a sztoriban ennyi volt. Ha ennél
rövidebb vagy egyszerűbb lett volna, vagy ha hosszabb és lazább, akkor
talán már holnap elfelejteném. Ezzel szemben így, ebben a formában és
terjedelemben az egyik kedvencem lett, amit még valószínűleg sokszor el
fogok olvasni.
Totti
"Agatha Christie is megemelné előtte a kalapját. Bravó!" Sarah Pinborough ajánlásával fogad a borító, ami igen erős kezdés, hiszen AC-t a krimik koronázatlan királynőjének tartják. Bevallom őszintén, én maximum ha két könyvét olvastam, azokat is még tizenévesen, nem mondanám magam a szakértőjének. Ennek ellenére érdeklődve vettem kezembe Pavesi első művét, mely a Nyolc nyomozó címen jelent meg itthon, és nem titkoltan az írónő előtt tiszteleg.
 |
| Agave Könyvek, 2021, 288 oldal, EPUB |
Nem titok, a Ready Player One-ért teljesen odavoltam, második olvasásra is ugyanazt az élményt nyújtotta. Éppen ezért félve vettem kezembe a folytatást, mely 9(!) évvel később készült el az elsőhöz képest. Jelenleg a Molyon 70%-on áll, az értékelések nagyon vegyesek, de inkább csalódottak. Jogosak a kritikák, vagy csak nehéz ráhangolódni? Járjunk utána!
 |
| Agave Könyvek, 2021, 431 oldal, puhatáblás |
Ezt a művet akkor olvastam először, amikor még abban a kisalakú, piros borítós kiadásban volt csak elérhető magyarul. Emlékszem milyen hamar magával rántott a történet, szinte alig vártam, hogy folytathassam. Mivel a második része idén itthon is megjelent, gondoltam újra elolvasom. Vajon ugyanolyan hatással volt rám, mint első alkalommal?
 |
| Agave Könyvek, 2021, 457 oldal, puhatáblás |
Sziasztok! Eltelt újabb két hónap, összegyűjtöttem, miket sikerült elolvasni. :) 16 könyv, köztük több kisregénnyel, augusztus második felében azok jobban csúsztak. 10 könyvről poszt is készült, ezeket lentebb linkelem. :)
 |
| Agave Könyvek, 2020, 648 oldal, puhatáblás |
DeWitt eme műve először a Redditen jelent meg 2015-ben, ahol az ottani közösségnek annyira tetszett, hogy a későbbiekben fizikai formában is kiadták. Itthon az Agave Könyvek jóvoltából lett beszerezhető, a fülszöveg alapján úgy gondoltam, hogy érdemes lenne elolvasni. Molyon egyelőre 74 %-on áll, ebből persze nem szabad egyből egyenes következtetést levonni, igaz nem túl jó, de nem is tragikus. Lássuk, mit is tud A beteg! *insert valami buta zene here*
 | |
| Agave Könyvek, 2021, 224 oldal, puhatáblás |
Folytatom az Agave 2021-es megjelenéseinek olvasását, most a kissé túltolt reklámmal érkező Afázia volt a soros. Baráth Katalin neve számomra nem ismerős, de egy gyors guglizás után megtudtam, hogy eddig a krimi és történelmi regények körében alkotott. Izgalmas kezdés, vajon mit hozott ki a sci-fi zsáneréből: egy izgalmas, újszerű dolgot, vagy egy könnyen felejthető tucatmunkát?
 |
| Agave Könyvek, 2021, 330 oldal |
Úgy döntöttem az összegzést mostantól kéthavonta fogom megírni, így talán a gondolataimat is jobban össze tudom szedni egy-egy könyvről.
Hmmhmm, nem gondoltam volna, hogy az első trilógia ennyire fog tetszeni. Wells egészen jól ír, a történet egyben van, de
a legfontosabb kérdésekre, hogy kik ezek a démonok, honnan jönnek és
egyáltalán miért, még véletlenül se kapunk választ. Legalább egy
minimális információmorzsa jól jött volna… Talán a második trilógiában.
:P . A második résznél volt nála egy kisebb tanácstalanság, ott
konkrétan a könyv fele az előző rész ismétlése, viszont az ezután
következő etapok kárpótolnak mindenért. Karakterei számomra jól
kidolgozottak, egyedül John és édesanyja tudnak idegesítően viselkedni
egy-egy szituációban.
Nem mellesleg félelmetes, mennyire pontosan leírja, hogy egy szociopata mit „érez”, érzékel a világból maga körül.
Amik nem tetszettek:
– Wells fontosnak tűnő szereplőket később olyan lazán semmisnek vesz, hogy az már fizikailag fáj. Max, Erikson atya
– Egyes dolgokat szerintem túl sokszor ismétel, például hogyan
preparálják a hullákat ravatalozáshoz. Ezt a részt elég lett volna
egyszer leírni, elsőre beégett a tudatomba.
Mindent egybevetve én csak ajánlani tudom a trilógiát, a kisebb
hibáitól eltekintve élvezetes olvasmány, kíváncsi vagyok a folytatásra
is. :)
Amik csalódást okoztak: Musstól a Holnap, illetve egy kicsit A csütörtöki nyomozóklub. Utóbbit bár alapvetően kedveltem, viszont utólag belegondolva kicsit felesleges volt a hatalmas hájp, ami övezte. Maga a történet jó, cseppet lassú folyású, és hiányzik belőle az a plusz "fűszer", ami kiemelkedővé teszi. Egy újabb példája annak, hogy óvatosan kezeljük ezeket a megjelenéseket, nem biztos, hogy mi is annyira odaleszünk érte.
Ti miket olvastatok az utóbbi időben? :) Augusztus végén jön majd a következő összegzés, addig majd igyekszem több poszttal jelentkezni.
BenGa
Nagyon kedvelem a horror és thriller műfaját, azonban azt vettem észre, hogy az ezekben megtalálható elemek nem úgy hatnak rám, ahogy egy átlag emberre. Nem rágódok rajta napokon át, nem borzadok el a durvább részeknél, egyszer elolvasom/látom, és nem történik bennem semmi extra. Nos ez a könyv viszont a visszajelzések alapján tökéletes arra, hogy akár évekre a tudatunkba égessen egy-egy jelenetet.
 | |
| Agave Könyvek, 2021, 304 oldal |
Mint mindig, a tavasz valami újnak a kezdete. Ennek szellemében az alábbiakban két sorozat első kötetét szeretném bemutatni nektek. Sokaknak valószínűleg nem lesz új, de hozzám csak mostanság jutottak el. :P
 |
| Agave Könyvek, 2019, 256 oldal |
A Vének háborúja sorozattal nagyon régóta szemeztem, most végre el is olvastam a nyitó kötetet. Egyértelműen sci-fi, annak is a katonai verziója. Scalzi elég gyorsan meggyőzött, hogy ez egy letehetetlen történet lesz. Szépen építi fel a cselekményt és a világot, mielőtt belecsapunk a lecsóba, alaposan megismerhetjük a főszereplőt, John Perryt is. Nekem nagyon tetszett az alapötlet: az emberek már több bolygót is meghódítottak az univerzumban, és szükség van az utánpótlásra az űrbéli csatákhoz. 75 éves korában mindenki elmehet a Gyarmati Véderőhöz önkénteshez, ezáltal egy teljesen új életet kapva. Ebből kiindulva azt hinné mindenki, hogy 2 év szolgálat semmiség az élet folytatásáért egy fiatalabb testben, de természetesen nem ennyire egyszerű a dolog. Később megtudhatjuk, hogy miből is áll ez a szolgálat: 2-10 évig kell elkötelezni magukat, ekkor kapnak egy feljavított, új testet, viszont a tudatuk megmarad. Feladatuk a gyarmatok és az azokon élő emberek megvédése, új bolygók gyarmatosítása, illetve azok előkészítése a gyarmatosításra, ha az rendelkezik bennszülöttekkel. A 10. év végére az önkéntesek háromnegyede meghal. Ez leginkább annak köszönhető, hogy nem tudnak felkészülni arra, miféle új fajokkal találkozhatnak a bolygók felfedezése során...
Hogy őszinte legyek, nem gondoltam volna, hogy rövidsége ellenére ennyire magával ragad a történet. Nincs túlírva, mindig van valami történés, amiben "elveszhetünk". Eddig jól felépítettnek gondolom mind a világot, mind a cselekményt, remélem ezek a többi kötetben is így lesznek. A karakterek nincsenek összecsapva, az eddig megismerteken érezni, hogy foglalkoztak a kitalálásukkal. A befejezés természetesen függővég, így hamarosan bele is vetem magam a második kötet izgalmaiba. :)
 | |
| Delta Vision, 2018, 360 oldal |
A Dresden-akták sokaknak ismerős lehet, hiszen már tévésorozat is készült belőle. Én a fülszöveg alapján figyeltem fel rá, ma pedig be is fejeztem az első részt.
A történetben Harry Blackstone Copperfield Dresdent ismerhetjük meg, az egyetlen mágust, aki megtalálható az Arany Oldalakban! :D Chicagoban dolgozik, besegít a rendőrség munkájába is, ami a szituációban kapóra is jön: egy brutális kettős gyilkosság kapcsán keresik meg, az áldozatok szívei egyszerűen kirobbantak a helyükről. Közben "magánpraxisában" is kap egy megbízást, fel kell kutatnia egy eltűnt férjet. Még ő sem sejti, hogy a két ügynek milyen sok közös kapcsolódási pontja lesz...
Urban fantasy címkével van ellátva a Molyon, ez passzol is hozzá. Egy sorozat nyitányához illően sok információt kapunk Harryről, a mágikus világról úgy általában, a Földet benépesítő lényekről, de ezek szerencsére nincsenek túl töményen tálalva. Jim Butcher könyveit nem véletlenül szeretik ennyien, nagyon jó stílusban ír, mind a világ, mind a szereplők megnyerőek. Ez a második magyar kiadás, és azt kell mondjam jó, hogy ezzel léptem be a Dresden-akták világába. Nekem nagyon tetszett, hogy könnyen lehet lapozni, az oldalak leheletvékonyak, jó érzés volt a kezembe fogni. Amennyiben egy jó kis sötét fantasyre vágytok, akkor jó szívvel tudom ajánlani a sorozatot, hamarosan én is folytatni fogom.
Ti belevágtatok valami új sorozatba így a tavasz kezdetén? :) Ha igen, várom a kommenteket! ;)
BenGa
Az 'Oumuamua-ról csak akkor szereztem tudomást, amikor ennek a könyvnek a megjelenését bejelentették, a fülszöveg pedig egyből felkeltette az érdeklődésemet, így nem volt kérdés, hogy beszerzem a kötetet.
Elsőre mit várna az ember egy ilyen írástól? Csupa száraz tényt és adatot, amik mellett szerencsés esetben nem kell folyton guglizni, mert a lábjegyzetek kielégítő magyarázatot adnak. Ehhez képest egy jól felépített, a témában nem túl jártas ember számára is érthető, olvasmányos fejtegetést kapunk.
A könyv elején megismerkedhetünk az objektum észlelésének körülményeivel, utána pedig a szerző életútjába nyerhetünk betekintést, ami magyarázatot ad arra is, hogyan jutott el a mai életfelfogásához, gondolkodásmódjához. Innentől jön az izgalmas rész: miért érdemes úgy tekinteni az 'Oumuamuára, mint egy földön kívüli civilizáció 'valamijére'? Ugyanis a mai napig nem tisztázott kérdés, hogy mi is volt pontosan a 2017. októberében feltűnő tárgy. Ami számomra a legmegdöbbentőbb volt az olvasás során: a tudósok nagyobb része teljesen elzárkózik attól a lehetőségtől, hogy nem mi vagyunk az egyetlen intelligens, fejlett civilizáció a világegyetemben. Loeb remekül levezeti, hogy ez miért veszélyes, miért vetheti vissza akár évtizedekkel az űrkutatást. Bevallom, nekem ez teljesen új információ volt, ezek szerint gyermekien naiv voltam, amikor azt hittem, hogy nyitottak az ilyen kérdésekben a tudósok/kutatók. Ehhez képest kiderül, hogy olyan dolgokra boldogan dobálják a pénzt, aminek még véletlenül sincs bizonyítottsága, ellenben nem mernek kockáztatni akkor, amikor lenne valamiféle kapaszkodó.
Ennek fényében nem csodálkozom, hogy remek kis vitákat generál a téma, én is rengeteg potenciált látok benne. Az író meggyőzően tálalja gondolatmenetét, hogy az 'Oumuamua miért nem lehet se üstökös, se meteor, illetve mit/miket eredményezhet, ha abból indulunk ki, hogy ez egy másik faj által került a látóterünkbe. Azt nem árt tudni, hogy Loeb édesanyja révén a filozófiát is kedvelte, így ilyen jellegű kitérések is vannak a könyvben, emellett pedig élete egyes szakaszaiba is visszatekint a feltételezés levezetése során. Egy dolgot nagyon furcsállottam: Loeb úgy gondolja, a valóságtól elrugaszkodott tudományos-fantasztikus művek (is) gátolják azt, hogy többen kutassák egy földön kívüli civilizáció lehetőségét. Én nem hiszem, hogy az ilyen jellegű könyvek bármiféle hatással lehetnének magára a kutatásokra. A nagyobb probléma a tudományos arroganciában keresendő, amit a könyvben is említ: egyesek nem képesek a saját tézisüknél tovább haladni, ezzel pedig megakasztanak mindent és mindenkit, akik nem hasonlóan gondolkoznak. Szerintem ilyen emberekre a saját életünkben is találunk bőven példát... Abban viszont biztos vagyok, hogy a krimi műfaját szeretheti, hiszen szerinte "A tudomány olyan, akár egy detektívregény...", itt is a meglévő bizonyítékokból kell következtetnünk a nagy egészre.
A szöveget ábrák, felvételek teszik érdekesebbé, ebben találtam a könyv egyetlen gyengéjét: hiba volt ezeket fekete-fehér képekként elhelyezni, egy-kettő túl sötétre sikeredett, nem lehet rendesen tanulmányozni. Összességében egy olyan művet kapunk, melynek megszületése nem volt hiábavaló, ilyenekre van szükség, ha közelebb akarjuk hozni a hétköznapi emberekhez ezeket a témákat. Nálam elérte a célját, ezentúl jobban fogok figyelni az űrkutatásra. :)
BenGa
Az Ílionnál jöttem rá, hogy Simmons műveit nem szabad csak úgy tessék-lássék módjára olvasni, meg kell nekik adni a teljes figyelmet, különben nem tudjuk élvezni azt a csodát, amit könyveiben elénk tár. Emlékszem, hogy a Hyperion is milyen hatással volt rám, így boldogan vetettem bele magam ebbe az izgalmasnak tűnő olvasmányba.
Már maga a borító telitalálat, öröm ránézni. Ahhoz képest, hogy féltéglának számító könyvről beszélünk (668 oldal), nem kellemetlen tartani olvasás közben; szerencsére a gerinc sem túl feszes, képtelenség megtörni. (Akinek ennek ellenére sikerült, az szégyellje el magát gyorsan.) A betűtípus jól lett kiválasztva, egyedül a dőlt betűs részeknél lehet nehezebben kiolvasni a b betűt, de ez sem okoz hosszútávú problémát.
A cselekmény alapvetően három szálon fut, melyek szépen épülnek egymásra: az első a Marson zajló (!) trójai háborút mutatja be Hockenberry, a szkholiaszta szemszögéből, a második a (régi) Földön játszódik, itt Daemant, Harmant és Savit érdemes kiemelni, míg a harmadikban megismerkedhetünk a két moraveccel, Mahnmuttal és Orphuval. Szerencsére sehol sincs elkapkodva a történet, lassan, de biztosan haladunk, közben pedig Simmons megdolgoztatja a fantáziánkat részletes leírásaival. Mindegyik szál érdekes a maga módján, az elején talán a két "robot" elmélkedése Shakespear és Proust műveiről hathatnak száraznak és unalmasnak, főleg úgy, ha nem ismerjük ezeket mélyebben. Engem szórakoztatott a mű végig, bár a hard sci-fi részeknél elő kellett hívnom Google barátomat, régen merültem el mélyen a fizika csodálatos világában.
A kötet végére a felmerülő kérdések felére-háromnegyedére választ kapunk, remélem a második kötet tisztáz majd mindent. (Ha meg nem, rituálisan elégetem a szoba közepén, esetleg az alom alá kerül. :D)
Karakterek szempontjából sem lehetett egy rossz szavam se, egytől egyig jól átgondoltak és érdekesek. Ajánlom figyelembe például Daemant, őt az elején kifejezetten gyűlöltem, de a végére sokat változott a szememben. Ne ijedjünk meg a sok szereplőtől, egyrészt nem mindegyiket kell fejben tartani, másrészt a kötet végén van egy lista róluk, amit bármikor fellapozhatunk, ha úgy érezzük, egy kicsit elvesztünk a nevek tengerében.
Olvasás közben sokszor gondolkoztam el, hogy műfaját tekintve mi illene erre a műre leginkább: vannak benne hard sci-fi részek, emellett megtalálható a történelmi regény/eposz kombinációja is... Ha mindenképp be kell sorolni, fűszeres sci-finek nevezném.
Nyugodt szívvel ajánlom, de mint a bevezetésben is említettem, csak úgy álljunk neki, ha rendesen tudunk rá figyelni, különben nem élvezhetjük teljes egészében.
Szívesen várok mindenféle visszajelzést a posztról, jót s rosszat egyaránt. :)