Kulcsdalok
egy kulcsembertől. Könyv a zenéről, életről, hivatásról, apaságról – őszintén.
Szerelmeslevél, amellyel most egy kicsit visszaadhat azoknak, akiktől kapott.
„Legyen
a mélységnek fény, a túl sekélynek nincs esély.
Az élet nem színjáték, de ha játszani kell, csak őszintén.”
(Kalapács:
Őszintén; album: Totem, 2003.)
Szarka
József, vagy ahogyan itthon – és minden valószínűség szerint a világ több
pontján is, ahol eddigi élete során megfordult – szélesebb körben ismerik,
Joseph olyan ember, akit úgy ismerek, hogy soha nem találkoztunk szemtől
szemben. Emlékszem, amikor tizenötéves fejjel a kezembe kerültek életem első
Hammerworld magazinjai egy olyan időszakból, amikor még nem is így hívták hazánk
egyetlen, immáron harmincöt éve folyamatosan a piacon lévő nyomtatott
sajtóorgánumát, mely rock/metal zenével foglalkozik, az Ő írásai ragadtak meg
legjobban. 2014 őszét írtuk, négy nappal a tizenötödik születésnapom előtt már
sokadik alkalommal, de első ízben igazi középiskolásként léptem át egy jó hírű
fehérvári szakközép kapuját, s a megelőző nyáron, melynek hatalmas vihar és
több napig tartó intenzív eső vetett véget, bizony az első szerelem tüzétől
lángoltam egyfolytában.