Az utóbbi időben rengetegszer felmerül a kérdés különböző főzős csoportokban, mihez kezdjenek a csirkemellel, hogyan készítsék el. Ebben a rovatban igyekszem minél változatosabb receptekkel előrukkolni, hogy mindig valami új készülhessen ebből a remek fehérjeforrásból. Ma egy egyszerű, de nagyszerű rizses húst mutatok be.
 |
| Frissen a lábosból! ;) |
Nagy kedvelője vagyok a kínai kelnek, igyekszem minél többször készíteni. A mai napon egy rakott ételt készítettem belőle. Nem igényel nagy konyhai tudást, viszonylag hamar elkészül, az íze pedig mennyei!
 |
| A modell verzió, szebbik arcát mutatva (Az bizony nincs megégve a sarkán! :P) |
Hamarosan karácsony, ennek megfelelően mostanság ünnepi recepteket fogok a blogon bemutatni... Természetesen nem! :D Itt nem fog a csapból is a közelgő fenyősfás banzáj folyni, maximum egy desszertet fogok majd bemutatni, ha sikerül. Ma ismét keleties ízekben fogunk utazni, hosszú idő után végre kaptam kínai ötfűszer keveréket. Nem voltam rest, gyorsan főztem is segítségével egy jót!
 |
| Hammnyamm! |
Danny Tobey neve nem lehet ismerős a hazai közönségnek, magyarul ugyanis ez az első kötet, mely megjelent tőle. Ötödik generációs texasi (jelentsen ez bármit is), elvégezte a Harvardot, a Yale jogi karát és az UT Southwestern orvosi karát. A Harvardon elnyerte a legjobb kreatív írásért járó Eager-díjat. Első regénye, egy sci-fi fantasy thriller 2010-ben jelent meg (The Faculty Club), ezt követte 2020-ban a God Game, Az Úr játéka. Tobey a mesterséges intelligencia neves szakértője. 2019-ben elnyerte a Kongresszusi Könyvtár Burton-díját a mesterséges intelligencia jogi szabályozása terén végzett munkájáért.
 |
| Metropolis Media, 2021, 466 oldal, puhatáblás |
Kulcsdalok egy kulcsembertől. Könyv a zenéről, életről, hivatásról, apaságról – őszintén. Szerelmeslevél, amellyel most egy kicsit visszaadhat azoknak, akiktől kapott.
„Legyen
a mélységnek fény, a túl sekélynek nincs esély.
Az élet nem színjáték, de ha játszani kell, csak őszintén.”
(Kalapács:
Őszintén; album: Totem, 2003.)
Szarka József, vagy ahogyan itthon – és minden valószínűség szerint a világ több pontján is, ahol eddigi élete során megfordult – szélesebb körben ismerik, Joseph olyan ember, akit úgy ismerek, hogy soha nem találkoztunk szemtől szemben. Emlékszem, amikor tizenötéves fejjel a kezembe kerültek életem első Hammerworld magazinjai egy olyan időszakból, amikor még nem is így hívták hazánk egyetlen, immáron harmincöt éve folyamatosan a piacon lévő nyomtatott sajtóorgánumát, mely rock/metal zenével foglalkozik, az Ő írásai ragadtak meg legjobban. 2014 őszét írtuk, négy nappal a tizenötödik születésnapom előtt már sokadik alkalommal, de első ízben igazi középiskolásként léptem át egy jó hírű fehérvári szakközép kapuját, s a megelőző nyáron, melynek hatalmas vihar és több napig tartó intenzív eső vetett véget, bizony az első szerelem tüzétől lángoltam egyfolytában.
– Könyvben még soha nem találkoztam stílusparódiával, de ahogy utánaolvastam, ez egy létező műfaj, van néhány nevesebb művelője. Filmben már láttam hasonlót, pl. az Űrgolyhókat, a Sziki-szökevényt vagy akár az Airplane-t. Aki ismeri ezeket, az tudja, hogy eléggé “súlyos” művek, fárasztó kétértelmű poénokkal és az eredeti történet jellemző vonásainak groteszk eltúlzásával. A kiparodizált elemeken túl azonban a történet nem ad akkora plusz elményt, amitől ezek a filmek önmagukban is emlékezetessé válhatnának. Ez a bajom ezzel a könyvvel is. Szeretem Kőhalmi humorát, ő az egyike azon kevés magyar stand-uposnak, aki állandó magas színvonalat képvisel. Rendkívül intelligens a humora, és változatosak a történetei, de ezek önmagukban még nem jelentik azt, hogy íróként is megállja a helyét. A stand-up comedy egyik fontos jellemzője szerintem, hogy nem köt le túlságosan, rövid anekdotákból építkezik, amikbe bele is lehet csempészni extra poénokat és amiket gyorsan le is lehet zárni egy-egy poénnal. Nem az erős koncentráció a lényege, hanem az ellazulás. Egy könyvben ez pont fordítva van. Ahogy olvastam a könyvet, egyre inkább éreztem, hogy Kőhalmi alárendeli a történetet is az abszurd poénoknak. Ennek köszönhetően hallgat ki revütáncosokat, féllábúakat, katonákat és orvosokat is, akik képesek lehetnek hátrafelé síelni. Ellazulás helyett kezdtem elveszteni a fonalat. Amikor aztán ezt az abszurd kihallgatás-sorozatot megspékelte azzal, hogy már komolyan is kellett venni a gyanúsítottak körét, és figyelni kellett egyik-másik szereplőre, kezdett a fejemben teljes káosz uralkodni. Kezdtem érteni, miért ilyen rossz ennek a könyvnek az érté…
Krumplis tészta: egyszerű, gyors és ráadásul nem kerül vagyonokba, ha épp erre fáj a fogunk. Rengeteg verziója kering az interneten, a következőkben a szerintem legjobb két elkészítési formát fogom bemutatni. Amennyiben kíváncsiak vagytok rá, tartsatok velem! :)
 |
| Igen, icipicit túlfőtt a penne, de ez nem rontott az élvezeti értékén. :P |