7/30/2025

Ciki vagy menő? - A magyar folklór, mint témaválasztás az Ördögpörkölt c. képregény vonatkozásában

Ez a cikk megjelent Dörgő Sándor LOMTÁR c. Substack hírlevelében is.

Gyerekkoromban imádtam a Magyar népmesék című sorozatot. Volt benne valami nagyon egyedi, nagyon különleges, valami olyasmi, ami közel állt a szívemhez. Sokáig nem tudtam megfogalmazni, hogy mit éreztem, de most az Ördögpörkölt befejezésével úgy érzem képes vagyok rá.

Ezen történetek után úgy érzem, hogy otthon vagyok.

Talán giccsesnek tűnhet először ez a gondolat, de pont emiatt érdemes róla beszélni, illetve arról, hogy sok szerző miért fél olyan témákhoz nyúlni, mint a magyar népi hiedelemvilág, vagy egész egyszerűen miért fél itthoni környezetbe helyezni a történetét. De mielőtt ebbe belevágnánk, szükségesnek érzek egy rövid laudációt intézni a jelen cikket inspiráló képregényhez.

Az Ördögpörkölt Kálmán Áron keze munkáját dícséri és az Empyreum kiadó gondozásában jelent meg és egy ismerősi ajánlás után, teljesen véletlenül jutott hozzám. Mivel a kiadó által megjelentetett köteteket már ismertem, így egy rövidke hezitálás után már a kosaramban is landolt.

Lehet csak én fáradtam bele abba, hogy a magyar kötődésű történeteket egyből sovinisztának, gyerekesnek, esetleg kínosnak bélyegzik az emberek (tisztelet a kivételnek) vagy egyszerűen az Ördögpörkölt letisztult igényessége fogott meg, de azon kaptam magam, hogy szinte falom az oldalakat és közben átkozottul jól szórakozom.

A történet a magyar hiedelemvilág egy méltatlanul elhanyagolt szegletében, a szegedi boszorkánység témája körül forog, néhol klasszikus (de mégis a magyar folklórba passzoló) fantasy elemekkel. Vannak itt táltos paripák, garabonciás diákok és a magyar történelem színes szagos legendás alakjaiból is bőven. A két főszereplő dialógusai kacagtatóak és sosem törik meg az illúziót, hogy mi most tényleg a XVIII. század derekán az Alföld napsütötte rónáin barangolunk. Egyszerűen csodásan működik az egész, fantasztikusak a rajzok és fantasztikus a történet is.

Ahogy letettem a kiadványt, rögtön felmerült bennem a kérdés;

miért nincs több ilyen?

Szegeden születtem, ott töltöttem a gyerekkoromat és ott is jártam egyetemre. Ismerem a környéket, mint a tenyeremet, még a helytörténeti ismereteim is minimum kielégítő szinten vannak, de az Ördögpörkölt ébresztett rá arra, hogy ezt a tudást és ezt az emlékezetet ápolni és őrizni kell. Nem kell minden nagy epikus sztorinak külföldön vagy a tengerentúlon játszódnia, ha egy nagyívű fantasztikus történet minden alkotórésze itt hever a lábunk előtt. Csak le kell hajolni értük és fel kell venni őket

Miért ne íródhatnának nagy fantasy regények a polgárosodó Magyarországról, vagy disztópikus cyberpunk Diósgyőrről? Miért érezzük azt, hogy ez nem lehet elég az olvasónak? A nyugati kultúra kétségkívül leuralta a szórakoztató irodalmat, de úgy gondolom, hogy itt az ideje, hogy visszavegyük a gyeplőt, ahogy tették azt az Ördögpörkölt főszereplői is.

Ki merem jelenteni, hogy a nyelv, önmagában nem jelent semmit. Az, hogy magyarul olvasunk történeteket, még nem teremt közösségeket, ellentétben a történetekkel. Nagy rajongója vagyok a homo narrans, azaz a mesélő ember antropológiai koncepciójának, aminek az általam kibővített fogalmába az is beletartozik, hogy egy kultúra fő kohéziós forrása a közösen vállalt mitológia, spiritualitás és képzelet összessége, amit mesékben, történetekben adunk át egymásnak. Ez ad tartalmat a kommunikációnknak és végső soron a nyelvünknek is.

Az Ördögpörkölt varázslatosan kapcsolja össze a múlt magyarságát a modern olvasókkal. Utat nyit, hogy megismerjük miért is lettünk olyanok, amilyenek és leporolja azt a kollektív emlékezetet, amivel az egészséges nemzettudatunk fejlődhet és virágozhat.

Miért fontos ez? Mert itt élünk, egymás szomszédságában, ha akarjuk, ha nem, sorsközösségben. A neveltetésünkben, az emlékeinkben minden ellentét ellenére annyi közös van, amit bűn lenne parlagon hagyni és ezen törekvésben a magyar szerzőknek kulcsszerepe lehet.

Egy felkapott szépíró nemrégiben azt mondta, hogy a szerzőknek, ma már többek között prófétának is kell lenniük, ami szerintem a legnagyobb tévedés. Nem a rejtett igazságot vagy valamilyen megvilágosodott tudást kell átadni az olvasóknak íróként, hanem továbbörökíteni azokat a történeteket, amik jelentenek valamit. Elmesélni azokat újra és újra, hogy közösségeket teremtsünk a mesék által, aminek a középpontjában nem mi állunk, hanem a tudás, amit meg akarunk menteni, legyen az magyar, lengyel, ír vagy német. De tegyük fel magunknak a kérdést; ki lenne a legalkalmasabb a magyar hiedelemvilág megőrzésére, ha nem egy magyar szerző?

A címre visszatérve, már sejthetitek a választ. Magyar történeteket írni/olvasni/rajzolni/rendezni szerintem végelenül menő. És ki tudja? A XXI. század Tolkienje, lehet olyan valaki lesz, aki a szegedi boszorkányok legendájából merít majd ihletet, mert e kis országban bőven vannak történetek, amiket megéri elmesélni.

Dörgő Sándor



4/09/2024

Fagyi, popcorn és némi édesség | THIS CALLING - Nightlife (H-Music Hungary, 2024)


Napok óta más sem szól nálam rotációban, mint a This Calling új albuma. (Előtte meg az előző pörgött oda-vissza, úgyhogy meglepne, ha kimaradnának az év végi Spotify-listámból.) Egyelőre csak digitálisan, de ha minden igaz, hamarosan a CD is befut, ugyanis az ilyen instant kedvenc muzsikákból nagyon kell a fizikai formátum, meg hát a borítókép is pazar, szeretném sokszor és sokáig elnézegetni. De hogy kik is ezek az arcok, ha esetleg nem tudnád? A bandát még pár éve Fellegi Ádám (Noble Victory, Bridge To Solace, The Idoru) és Bödecs András (The Idoru, Poison Alley) hozták össze, hogy tisztelegjenek a négyakkordos, ultra dallamos HC/punk színtér előtt. A 2020-as debütlemezre (Methods of Protest) csatlakozott hozzájuk a Magma Rise-ból Herczeg László gitáros, a fixálódott élő felállásban pedig (ahogy magán a korongon is) ott van a doboknál Szirota Márió (ex-Alvin és a Mókusok) és a bőgőnél Pap Attila (Patikadomb, Soulwave), valamint a műfaj határait kitolva, már-már a popularitást megcélozva - nagyon helyesen - Pettenkoffer Zsófi, Szabó Léna és Vida Írisz Minami a vokálban, a fémszíveket is megdobogtató, fülsimogató pillanatokat hozva. Összességében garantált az arconpörgés már az első hangoktól kezdve, de az angyali hangú trió finomít valamennyit ezen a szigorúságon.

1/27/2024

"Nincsen párja a világon!" | SALVUS - Szabad szemmel (H-Music Hungary, 2024)

A Salvus az egyik kedvenc magyar zenekarom.

Biztos vagyok benne, hogy az Archaic soraiban is muzsikáló Erdélyi Péter, valamint azonnal megjegyezhető, karakteres énekhangú Pötörke Zoltán frontember nevével-arcával leginkább fémjelezhető banda egyike azon kevés hazai, magyar nyelven metalzenét játszó csapatoknak, akik hamar a fülben ragadó (és nem túlzottan populárisra vett) témákat játszanak, kifogástalanul egyensúlyoznak a durvább témákat szellősebb-dallamosakkal váltogató, egyedi zenei világukban, szövegeik pedig kifinomultak, intelligensek, ráadásul kritikai éllel is rendelkeznek. Utóbbi pedig egyáltalán nem nyílt, arcba mászóan direkt módon jelenik meg, sokkal inkább úgy, mint a költészetben: csodálatos metaforák, szívet-elmét-szemet-fület megnyitó allegóriák sorakoznak dalaikban, én pedig talán azért is szeretem Zoli verseit, mert akárhogy kapcsolódhatok hozzájuk.

Eddig is megvoltak a bármikor bevethető, agyonjátszott kedvenceim tőlük (a Hazavár, a Beszél a bölcs, a Koszorút fejekre, a Festékre vászon, a Méltatlanok jutalma, az Erdő meg a Késve gyászoló és akkor a 2012-es Metamorf kislemez remek feldolgozásait nem is említettem), de most, hogy a jobbnál jobb klipes kislemezdalok - mínusz Túl az Óperencián - után egyben hallhatom az ötödik, Szabad szemmel címre keresztelt album dalait, nehezen tudnék egy új instant favoritot választani.

11/23/2023

Kettőt egy csapásra harmadik rész: Oppenheimer mindenütt

Amikor már mindenki elmondta a véleményét az Oppenheimerrel foglalkozó filmről és könyvről, itt az ideje, hogy csatlakozzak a partihoz (jó későn, ahogy mindig). Személy szerint én nagyon vártam mindkettőt, viszont nem tudtam, hogy melyikkel érdemes kezdeni. Utólag úgy gondolom, hogy talán jobb lett volna a könyvvel, hiszen Robert J. Sawyer műve kiváló felvezetője lehet a filmnek.


Az Oppenheimer alternatíva
2023, 436 oldal, Metropolis Media, saját kép (a 72-es trolin ülve)

11/20/2023

Amikor az állatok az emberek ellen fordultak - Robert Repino: Mort(e)

Most, hogy végre az időjárás hasonlít a november vége felé megszokotthoz, elővehetjük azokat az olvasmányokat, amiket nem feltétlenül egy nyaralás mellé terveznénk be. A Mort(e) eredetileg 2015-ben jelent meg külföldön, és a kritikusok nagyon pozitívan fogadták. Idén végre hozzánk is eljutott a mű a Multiverzum Kiadó jóvoltából. A Névtelen háború ciklus első részében megismerhetjük az amerikai szerző által megálmodott posztapokaliptikus világot, ahol egy bosszúszomjas hangyakirálynő az általuk kifejlesztett biokémiai szerrel öntudatra ébreszti az állatokat, és ráveszi őket, hogy csatlakozzanak hozzájuk az emberiség elpusztításában.


Mort(e)
2023, 328 oldal, Multiverzum Kiadó, puhatáblás (saját kép)

10/24/2023

Az idei év egyelőre nem a folytatásoké... - Gitte Rose: Jéggé fagyott messzeségek (Áttűnő világok II.)

Eddig sajnos úgy tűnik, hogy a hazai szerzők idén megjelentetett könyvei nem hozzák a korábban megkezdett sorozatok minőségi folytatását. Előzőleg A Hold hősei második része okozott csalódást, most pedig az Áttűnő világok következő etapja váltotta ki a szomorúság érzését. Ha korábban még nem hallottatok Gitte trilógiájáról, ebben a bejegyzésben kicsit felzárkózhattok.

Jéggé fagyott messzeségek
2023, magánkiadás, 196 oldal, puhatáblás (saját kép)
 

9/25/2023

Józsefvárosi életérzés a 2010-es évek közepéről - Pál Dániel Levente: Az Úr nyolcadik kerülete

Úgy gondolom itt az ideje annak, hogy a blogon a szépirodalom nagyobb helyet kapjon, szem előtt tartva azt, hogy hazánk íróitól is gyakran mutassak be egy-egy művet. A sort Pál Dániel Levente 2017-ben megjelent novelláskötete nyitja. Az Úr nyolcadik kerülete nem csak annak okán kezdett el érdekelni, mert magam is a kerület lakója vagyok. Nagyon kíváncsi voltam, más milyennek látja ezt a városrészt, mik a tapasztalatai a környékről. A szerző költő és prózaíró, eddig összesen hét könyve jelent meg. A weblapján található bio-ból kiderül, hogy igen aktív alakja a magyar kulturális életnek, 2016 óta a Fővárosi Nagycirkusz dramaturgja, számos szervezet tagja. Ezúton is köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával, és biztosított számomra egy példányt a műből.

Az Úr nyolcadik kerülete
320 oldal, Athenaeum, 2017, keménytáblás (saját kép)