A Mindig egyre több tavaly is rajta volt a radaromon, de az az év nem igazán volt alkalmas arra, hogy mindent sorra vegyek, amit szeretnék. Már a fülszöveg meggyőzött, hogy remek kis űroperának ígérkezik, bár valahol féltem tőle, hiszen az Afázia is nagy hájpot kapott, végül mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket...
 |
| GABO, 2021, 458 oldal, puhatáblás (saját kép) |
A magvető példázata tipikusan az a könyv, amit megjelenése óta el szeretnék olvasni, mégis csak most kerítettem rá sort. Az eredetileg 1993-ban kiadott műben a klímaváltozás nagy szerepet játszik, félelmetes, hogy a mai napig alig veszített valamit aktualitásából. Ezt remekül mutatja az, hogy 2020-ban, huszonhét évvel a megjelenése után New York Times bestseller lett.
 |
| Agave Könyvek, 2021, 350 oldal, puhatáblás (saját kép) |
Szeptemberben igazi csemegével készül a Pergamen Libro a sci-fi szerelmeseinek. Dyta Kostova debütáló regényében a kiindulópontot a közelgő klímaválság adja, melyet ebben az elképzelt
közeljövőben nem csupán a globális felmelegedés eredményez, hanem több
váratlan természeti katasztrófa. A jégsapkák olvadása, és az árvizek
mellett jelentős probléma még egy Csavargónak nevezett jégaszteroida is,
amely a Naprendszeren keresztülhaladva összeütközik egy
kisbolygóméretű kősziklával, az ütközés következtében pedig sok ezernyi
jégdarab pályája keresztezi a Földét. Emiatt a légkörbe belépő, azonnal
elolvadó darabok jelentős esőzéseket okoznak, és drasztikus mértékben
kezdik megemelni a tengerszintet. A kiszámíthatatlan időjárású
jövőben egy fiatal paleontológus igyekszik megmenteni a földbe temetett
múlt maradványait, mielőtt mindent elöntene az óceán. A különböző
nemzetek többféle megoldással próbálják meg evakuálni a lakosságot és a
történelmi értékeket. Vannak, akik a tenger alá építkeznek, és
vannak, akik inkább a felszíni életet választják, akkor is, ha a jövő
gigapoliszaiban nem mindenkinek jut hely, és ez később társadalmi
feszültségekhez vezethet... A történet sok szereplőt mozgat, térben és időben elég nagy távolságokat ölel fel.
Remélem kellőképpen felcsigáztam az érdeklődéseteket, és kíváncsiak lettetek a borítójára! :)
Negyven nő egy rácsokkal elzárt pincében él. Egyikük sem tudja, hogy miért kerültek oda, korábbi életükről csak halványan dereng valami számukra. Kivételt képez egy fiatal lány, akinek semmilyen emléke sem maradt a "másik" világból. Egy nap sziréna szólal meg, az őket őrző férfiak elmenekülnek, a nők pedig a szerencsének köszönhetően kiszabadulnak kényszerű lakhelyükről. Útra kelnek, hogy felfedezzék az ismeretlen környéket, más embereket találjanak, illetve hogy kiderítsék, hol vannak, miért történt velük ez az egész... Ezzel az izgalmas alapszituációval kezdődik Jacqueline Harpman regénye, az Én, aki férfit nem ismertem.
 |
| Metropolis Media, 2022, 208 oldal, puhatáblás (saját kép) |
A nem is oly távoli jövő Szingapúrja a világ legkorszerűbb technológiái, a pénzmosás és a szórakozás fellegvárává vált. Itt már nincs erkölcs, a vallások nem érnek egy fabatkát sem, a fogyasztás mértéktelen. De a gazdagoknak még ez sem elég, a Személyes Valóságnak nevezett digitális droggal egy új szintre emelik maguk számára a romlottságot. Zoltán Varga, a magyar származású ipari kém feladata, hogy beépüljön ahhoz a digitális vállalathoz, amelyik az új drogot tömegesen kívánja terjeszteni. Ki kell derítenie, hogy mi a projekt igazi lényege, de közben maga is csapdába kerül a szintetikus valóságban...
 |
| Metropolis Media, 2022, 356 oldal, puhatáblás (saját kép) |
Ebben a posztban igyekszem összegyűjteni azokat a szórakoztató irodalmi megjelenéseket, amik a következő hónapokban érdekesek lesznek számomra. Lehet első körben ki fog maradni pár cím, ezeket később pótolni fogom, érdemes visszanézni! ;)
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név (Várható megjelenés: március 8.)
 |
| Kép forrása: moly.hu, kiadó: Agave Könyvek |
Fülszöveg:
Mi lenne, ha tudnád, hogyan és mikor fogsz meghalni?
Kszorvejt az ősi mágia egyik szektája nevelte. Mindig is tudta, hogy a tizennegyedik születésnapján felmászik majd a hegyre, belép a szentélybe, és az istenük, a Kimondatlan áldozata lesz. Ám a halála napján felkeresi egy nagy hatalmú varázsló, és lehetőséget kínál neki: fordítson hátat a végzetének, hogy tolvajjá, kémmé és orgyilkossá váljon – a varázsló hű fegyverévé. A lány sosem akart értelmetlen halált halni, ezért elfogadja az ajánlatot.
Kezdetben segít megdönteni egy ország vezetését és visszaadni a varázslónak a hatalmát, aztán a megbízásából kutatni kezd egy ereklye után, amely számos világot képes lenne megváltoztatni.
Eljön azonban a nap, amitől Kszorvej mindvégig rettegett. Szembetalálkozik régi szektájával, amelynek tagjai ugyanazt a mágikus tárgyat keresik. Kszorverjnek el kell számolnia a múltjával, ráadásul szembesül a ténnyel, hogy az istenek nem felejtenek, és idővel minden adósságot meg kell fizetni…
Korábban már említettem, hogy idén sokkal több fantasyt szeretnék olvasni. A fülszöveg elsőre megnyert magának, kíváncsian várom a történetet.
Az idei év első két hónapja nem úgy alakult, ahogy terveztem, ennek ellenére nem vagyok elégedetlen. 13 könyvet sikerült elolvasnom, ezekből szerencsére kevésről mondhatom el, hogy kár volt belefogni.
A szimulátor egy méltatlanul kevéssé ismert sci-fi remekmű, Daniel F. Galouye egyetlen magyar nyelven megjelent kisregénye.
Őszintén megvallva szinte mindig félve veszek elő egy régi könyvet,
mert még ha klasszikus is, sokszor tele van szörnyű megoldásokkal. Azt
vettem észre, hogy főleg a huszadik század közepén és utána íródott
könyvek általános jellemzője a felületesen megírt történet, a felszínes,
ellenszenves, korlátolt gondolkodású karakterek, a főszereplő magára
utaltsága, az események ok-okozat nélküli egymásra halmozása és úgy
általánosságban a kohézió hiánya.
Örömmel vettem észre, hogy erre a könyvre szinte egyik se jellemző.
A szimulátor elvi leírása még mai szemmel nézve is elég modern, az
ember nem gondolná, hogy a könyv olyan régi, hogy még a technológiai
előzmények sem léteztek. A felbukkanó szereplők pedig nemcsak hogy nem
felszínesek, de kilétük, munkájuk, a többi karakterrel való kapcsolatuk
többletjelentéssel is bír, aminek nagyon örültem.
2034-ben járunk, és az író által megálmodott jövő a mű 1964-es
megjelenéséhez képest nagyon is realisztikusnak mondható. Vannak repülő
autók, a dohányzás be van tiltva, a ruhákat és az ételeket automaták
gyártják on demand, a fegyverek erőssége állítható a bénítástól a
halálosig. 60 év távlatából nem mondanám ezeket nagyon elrugaszkodott
ötleteknek.
Ebben a világban alkotja meg Hannon Fuller a Simulacron nevű gépet,
amelyet arra használna, hogy a benne létrehozott mesterséges társadalom
reakcióit figyelembe véve előre jelezhesse a társadalom reakcióit a
világ változásaira. Ezt az ötletet karolja fel Howard P. Siskin
milliárdos, akinek nagyratörő politikai tervei vannak, és erre
tökéletesen megfelelne Fuller szimulátora. Siskin persze kifelé azt
kommunikálja, hogy szociális szimulációkat végeznek majd a géppel,
titkolt célja azonban egy korlátlan hatalom elérése. Ám a gép
finomhangolási folyamatainak befejezése előtt Fuller váratlanul meghal.
Itt kerül a képbe Doug Hall, akinek Fuller munkáját kellene
befejeznie. Ám közben olyan dolgok történnek körülötte, amit képtelen
felfogni és lassanként az őrületbe kergetik. Vajon Fuller tényleg
öngyilkos lett? Hogy tűnhetett el a cég biztonsági főnöke egyik
pillanatról a másikra úgy, hogy utána senki nem emlékezett rá, hogy
valaha is létezett? Miért töröltek egy szimulánst a gépből, aki
vélhetően rájött valamire? Doug Hall lassan paranoiássá kezd válni a
rengeteg megmagyarázhatatlan történéstől és attól a gyanútól, hogy
valaki meg akarja ölni.
Rendkívül izgalmas és fordulatos a történet, technikailag és
gondolkodásmódjában jóval megelőzte a korát. Van benne egy kicsi, nem
túl erőltetett, de pont a helyén kezelt isten-elmélet, ami nagyon jól
illik a történetbe. Ahogy haladunk előre egyre inkább elveszítjük a
valóság talaját, már csak abban bizhatunk, hogy Doug és azon kevesek,
akikben megbízik még képesek kézben tartani a dolgokat.
A sztori végefelé felsejlett előttem egy lehetséges befejezés
gondolata, és nagyon reméltem, hogy Galouye is ugyanezt a befejezést
találta ki. Örömmel konstatáltam, hogy nem voltak véletlenek a korábban
elejtett utalások, és zseniális befejezést kapott egy végig tökéletesen
megkomponált remekmű. Csak ajánlani tudom.
Totti
Első találkozásom a szerző által megalkotott univerzummal nem volt jónak mondható. Hiába olvastam érdekes ötleteket, ezt ellensúlyozta az, hogy a fontos részek kidolgozatlanok vagy éppenséggel túlságosan rövidek voltak, illetve a szereplők tettei, párbeszédei életszerűtlennek hatottak. Kíváncsian vettem kezembe a második kötetet, érdekelt, Róbertnek sikerült-e javítania az első rész hibáin.
 |
| Book Dreams, 2021, 466 oldal, puhatáblás (saját kép) |
Martinról elsőként biztosan mindenkinek A tűz és jég dala ciklus jut eszébe, pedig azon kívül is bizonyította már pár művel, hogy tehetséges író, mindegy milyen zsánerről van szó. A Tuf utazásai 1987-ben jelent meg és Tuf Haviland űrkalmár kalandjaiba nyújt betekintést. Könnyed sci-fi, ami kora ellenére megállja a helyét a 2000-es évek történetei között is.
 |
| Agave Könyvek, 2021, 420 oldal, keménytáblás (saját kép) |
Szívemnek nagyon kedves a sci-fi mint zsáner, ezért igyekszem a lehető legtöbb ilyen könyvet olvasni. Örömmel fogadtam Robert Macleod felkérését, hogy véleményezzem tavaly megjelent kötetét. Az Omega - A végső erő egy trilógia nyitánya, mely már a fülszöveg alapján egészen ígéretesnek tűnt. Lássuk, végül mit is nyújtott!
 |
| Marysol Könyvkiadó, 2021, 299 oldal, puhatáblás (saját fotó) |
Cixin Liu a kályhától indul. A 60-as évekbeli Kína
ideológiai háborújának technológiai vonatkozásától jut el napjaink
Kínájáig, ahol egyesek furcsa jelenségeket tapasztalnak, valakik
háborúról beszélnek, miközben hírneves tudósok lesznek látszólag ok
nélkül öngyilkosok. A történet legalább a könyv feléig nem igazán áll
össze, amelynek oka a nagyfokú titkolózás. Ráadásul sokáig olyan érzésem
volt, hogy se a múltnak, se a Vörös Partnak, se a játéknak nincs
jelentősége a történésekre nézve. Nagyot tévedtem. Lassan épül a sztori,
érezhető, hogy az író csak egy sorozat kezdeteként gondolt erre a műre.
Van egy kis rossz érzésem a művel kapcsolatban, de azt nem tudom
megfogalmazni. Lehet, hogy az író egyedi stílusa, vagy a kínai
kontextus, a történetmesélés formája, az időbeli ugrálások, egyes nagy
horderejű dolgok súlytalan érzete, vagy mindezek összessége. Azonban, ha
az egészet egyben nézem, még akkor is elhanyagolhatóak a mű iránti
pozitív érzéseimmel.
CL valójában egy teljesen egyszerű helyzetet kreál: mi történne, ha
idegenek közelednének a Föld felé. Mifélék lennének? Hogy gondolnánk
rájuk? Hogy gondolnánk egymásra? Honnan tudnánk róluk részleteket?
Ezekre mind-mind választ kapunk, de bár ne kapnánk… CL saját bevallása
szerint is a legijesztőbb és legborzalmasabb lehetőséget vázolja fel. És
ebben az utolsó oldalakat olvasva cseppet sem kételkedhetünk.
A könyv végére szépen összeáll a sztori, aminek bár vannak
kisiklásai és egy-két nevetségesebb jelenete, de összességében egy
átgondolt és precíz egészet alkot. Örülök, hogy már megjelent a két
folytatás, mert így már nem kell sokat várnom, hogy kiderüljön, mit hoz
ki az író ebből a kétségbeejtően reménytelen helyzetből.
Totti
Danny Tobey neve nem lehet ismerős a hazai közönségnek, magyarul ugyanis ez az első kötet, mely megjelent tőle. Ötödik generációs texasi (jelentsen ez bármit is), elvégezte a Harvardot, a Yale jogi karát és az UT Southwestern orvosi karát. A Harvardon elnyerte a legjobb kreatív írásért járó Eager-díjat. Első regénye, egy sci-fi fantasy thriller 2010-ben jelent meg (The Faculty Club), ezt követte 2020-ban a God Game, Az Úr játéka. Tobey a mesterséges intelligencia neves szakértője. 2019-ben elnyerte a Kongresszusi Könyvtár Burton-díját a mesterséges intelligencia jogi szabályozása terén végzett munkájáért.
 |
| Metropolis Media, 2021, 466 oldal, puhatáblás |
A Moly oldalán fut egy nagyon jó kihívás: születési évünkben megjelent könyveket kell olvasni, szám szerint hármat. Kedvtelve böngésztem a listát, végül ráakadtam a Jurassic Parkra, ami nem mellesleg korábban már be volt tervezve nálam, így kaptam az alkalmon, s elmerültem a dínók csodás világában...
 |
| Kossuth Kiadó, 2015, 495 oldal, puhatáblás |
Ismét egy elsőkönyves, ezúttal Szabó Róbert szavazott nekem bizalmat, és elküldte könyvét értékelésre. Ezúton is nagyon köszönöm a lehetőséget! A kötet a Book Dreams kiadónál jelent meg. Profiljukban rengeteg műfaj megtalálható, oldalukat itt éritek el.
 |
| Book Dreams, 2021, 348 oldal, puhatáblás |
Az Agave Könyvek 2021-ben folytatja Dick életművének (felújított) kiadását. A legfrissebb ezek közül a Repedés a térben, mely eredetileg 1966-ban látott napvilágot, magyarul most olvasható először. A borító most is remek lett, az új kiadásoknál eddig egyikre se lehet panaszom. (Ezt a műholdat egész életemben egy meglepődött arcként fogom látni, akárhányszor rápillantok.)
 |
| Agave Könyvek, 2021, 200 oldal, puhatáblás |
A könyv nem mondható mainak, eredetileg 2009-ben jelent meg, nálunk 2012-ben lett olvasható az Ad Astra Kiadónak hála. Ők sajnos ma már nincsenek a piacon, pedig szép emlékeket őrzök róluk és a kiadványaikról egyaránt. A műre visszatérve, hiába 12 éves, olvasása üdítően hat az elmére, nem érezni rajta az eltelt időt. Még a kiadás évében megnyerte a japán SF nagydíját, a Nihon SF Taisó-díjat, 2010-ben pedig a Szeiun-díjat.
 |
| Ad Astra Kiadó, 2012, 306 oldal, puhatáblás |
Nagyon kedvelem az időutazós történeteket, érdekel is a téma, rengeteg izgalmas kérdést, gondolatot hoz magával. (Persze volt olyan is, ami nem igazán nyerte el a tetszésem, lásd Musso Holnapját.) Ezért is vettem szívesen a kezembe Mike Chen első könyvét, mely Itt és most és aztán címen jelent meg idén Magyarországon. A könyvet a Metropolis Medianak köszönhetően olvashattam.
 |
| Metropolis Media, 2021, 322 oldal, puhatáblás |
Megszokott Galaktikás minőség, ezzel jellemezném a kiadást. Jó érzés kézbe venni, könnyű olvasás közben tartani, ennél többet nem is kívánhat egy lelkes könyvmoly. A borítón lévő grafika kifejezetten tetszetős, a színei is jól lettek megválasztva. Plusz pont, hogy a Pirossal ellentétben ez matt borítást kapott. Lássuk a beltartalmat: Kim az Időfelügyelet Ügynökség titkos ügynöke, aki egy balul sikerült küldetés után 1996-ban ragad. Megszegi a tizenegy-huszonhármas protokollt, és családot alapít, ami a későbbiekben elég nagy kalamajkát fog okozni. A mentőcsapat csak 18 évvel később jön érte, hogy visszavigye 2142-be, ahol már vár rá az ottani, igazi élete és a jegyese, Penny. Az eset után Kimet irodai munkára osztják be, itt észreveszi, hogy a lánya, Miranda élete nem a legmegfelelőbb irányba halad. Felveszi vele a kapcsolatot a jövőből, hogy leterelje erről az útról, de ezzel mind őt, mind magát hatalmas veszélybe sodorja...
Chennek remek stílusa van, emiatt akár egy délután alatt el is olvasható a könyv. Jól használja fel az időutazás témáját, nincsen túlbonyolítva a dolog, bár az nem feltétlen mondható el, hogy teljesen eredeti ötletekkel operálna. Mondjuk kicsit nem értettem, hogy az emberi agy miért ne tudna két különböző kort is feldolgozni, bár valahol érthető, hogy valóban megterhelő lehet az a rengeteg információ, érzés... Amit hiányoltam még, hogy a történet során említett futurisztikus dolgok nem lettek rendesen bemutatva és kifejtve, maximum csak az időutazáshoz kapcsolódó fogalmak. Például szívesen olvastam volna az atmovonatról, elsőre érdekesnek hangzott. :) Engem nem zavart, hogy nem egy hard sci-fi a mű, szívesen merültem el a kibontakozó családi bonyodalmakban. Külön tetszett, hogy milyen aprólékosan mutatja be például a mérgező szülők témáját (Penny és híres szakács szüleinek kapcsolata), vagy éppenséggel az apa-lánya kapcsolatot (Kim és Miranda). Ami feltűnhet az olvasónak, hogy bár a sztori rengeteg helyen vehetne rossz irányt (ami lássuk be, sokkal több izgalmat rejt magában, mint az állandó happy end), mégis mindig a megnyugtató végkifejlet felé haladunk. Valószínűleg írónk az életben is ennyire pozitív, így ez teljesen jól áll a könyvnek, végül én is mosolyogva fejeztem be.
Egy dolog viszont nagyon zavart a kiadással kapcsolatban: feltűnően sok elütés, baki volt benne, én speciel 12 darabot találtam. Ezekre azért illik jobban figyelni. :)
Aki egy könnyed kalandra vágyik ezeken a borongós napokon, az megtalálja a számításait ezzel a könyvvel. Nyugodt szívvel tudom ajánlani, korosztálytól függetlenül. :) Négy és fél üst az ötből.
BenGa
Nem titok, a Ready Player One-ért teljesen odavoltam, második olvasásra is ugyanazt az élményt nyújtotta. Éppen ezért félve vettem kezembe a folytatást, mely 9(!) évvel később készült el az elsőhöz képest. Jelenleg a Molyon 70%-on áll, az értékelések nagyon vegyesek, de inkább csalódottak. Jogosak a kritikák, vagy csak nehéz ráhangolódni? Járjunk utána!
 |
| Agave Könyvek, 2021, 431 oldal, puhatáblás |
Ezt a művet akkor olvastam először, amikor még abban a kisalakú, piros borítós kiadásban volt csak elérhető magyarul. Emlékszem milyen hamar magával rántott a történet, szinte alig vártam, hogy folytathassam. Mivel a második része idén itthon is megjelent, gondoltam újra elolvasom. Vajon ugyanolyan hatással volt rám, mint első alkalommal?
 |
| Agave Könyvek, 2021, 457 oldal, puhatáblás |