Az üst bejegyzéseiben időről-időre igyekszem írni olyan elsőkönyves magyar szerzőkről, akikben látok fantáziát, munkásságukat a későbbiekben is szívesen követem majd. A mai alkalommal Gitte Rose-zal és romantikus sci-fijével, a Kódolt üzenetek Therion-alfáról című könyvével ismerkedhettek meg.
Június végére elkapott az érzés, hogy az elmúlt két hónapban túl sok könyvet olvastam muszájból. Ez rányomta a bélyegét alapvetően az olvasáshoz való hozzáállásomra, illetve az értékeléseimre is kihatott. Egyes köteteknél inkább írtam egy semmitmondó, lelketlen (vagy nem túl őszinte) értékelést, csak legyek már túl rajta. Kellemetlen érzés, de úgy érzem, könnyen megtalálható rá a gyógyír. Fogtam magam, és egy olyan szerzőtől választottam, akiről biztosan tudtam, hogy nem fog csalódást okozni. Moskát Anita harmadik regénye, az Irha és bőr 2019-ben jelent meg, 2020-ban elnyerte a Zsoldos Péter-díjat, 2021-ben pedig már a kötet második kiadását vehették kezükbe az olvasók.
Tarja Kauppinen második regényére kettő évet kellett várnia lelkes olvasótáborának. A rendszer ellensége a Napkút Kiadó égisze alatt jelent meg, ezzel is erősítve a tényt, hogy már az első rész sem fantasynek készült, hanem egy szépirodalmi alkotás volt. A nép igazságát én igazán kedveltem, vajon ez a kötet felér mellé, vagy esetleg túl is szárnyalja?
AMindig egyre több után elég biztos voltam azt illetően, hogy László Zoltán összes eddig megjelent művét el szeretném olvasni, ennek megfelelően elkezdtem beszerezni a köteteket. A Nagate 2005 nyarán jelent meg a Delta Vision gondozásában, ez a szerző második regénye. A borítón látható festmény Sánta Kira munkája, szerintem tökéletesen passzol a könyvhöz mind ábrázolásilag, mind hangulatilag, nagyon ráérzett a műre.
Czinkos Éva, alias Eve Rigel tíz év után jelentkezett új regénnyel. Abban a megtiszteltetésben részesített, hogy felkért, olvassam el, majd értékeljem a Kelepcét. Nem sokáig haboztam, szinte azonnal igent mondtam, ki voltam már éhezve egy igazán jó krimire. Vajon megugrotta az általam sokszor igen magasra rakott lécet?
A Mindig egyre több tavaly is rajta volt a radaromon, de az az év nem igazán volt alkalmas arra, hogy mindent sorra vegyek, amit szeretnék. Már a fülszöveg meggyőzött, hogy remek kis űroperának ígérkezik, bár valahol féltem tőle, hiszen az Afázia is nagy hájpot kapott, végül mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket...
Egy-két esetben kicsit sántított Zeusz abban a papucsban, de a legtöbb variáció telitalálat volt. A katonás és a színházas pedig rendesen el is kapott. Az utolsó novella egyenesen pofátlan volt! Még több ilyet, mint ezek!
Tavaly decemberben jelent meg a Vindgardia Hősei sorozat második kötete, a Karavánkísérők. A Végzet Prófétáiban meghirdetett pályázat egyik nyertes műve ez, melyben Aradinnak, a kalandvágyó törpe harcosnak a bőrébe bújhatunk. Lelkesen kezdtem bele a könyvbe, hiszen már az első rész is elnyerte a tetszésemet, bíztam benne, hogy ez ennél a kötetnél sem lesz másképp.
Hétfőn jelent meg Szollár Bence harmadik könyve, Az emelet és más horrornovellák a Pergamen Libro gondozásában. Ennek kapcsán interjút olvashattok a kötet borítóját tervező Szabó Borkával, és természetesen magával a szerzővel.
Mindig érdeklődéssel olvasom azokat a műveket, amik régi történeteket dolgoznak fel, vagy azok szereplőit használják fel egy új világhoz. Egyik ilyen élményem a Vaják nyitó kötetének novelláival volt, Sapkowski kiválóan merített a különféle mesékből. Ennek megfelelően kíváncsian vettem kezembe Keiran Rowley első kötetét, mely az általunk ismert/kedvelt karaktereket New York nyüzsgő városába helyezte.
Egy kezemen meg tudom számolni, eddig hány zombis regényt olvastam életemben, összesen nullát. Ennek ellenére, amikor tavaly a Delta Vision bejelentette, hogy náluk fog megjelenni Tolnai Panka Zombifarmja, a leírás alapján tudtam, ezt nekem be kell szereznem. A kötet érdekességét tovább emeli, hogy egyből a kiadó Exkluzív sorozatában jelent meg, ahol eddig olyan írók műveivel találkozhattunk, mint J. Goldenlane vagy Harrison Fawcett. Vajon az írónő első, nem tinédzsereknek szánt regénye megérdemelten kapott helyet a sorozatban?
Szívemnek nagyon kedves a sci-fi mint zsáner, ezért igyekszem a lehető legtöbb ilyen könyvet olvasni. Örömmel fogadtam Robert Macleod felkérését, hogy véleményezzem tavaly megjelent kötetét. Az Omega - A végső erő egy trilógia nyitánya, mely már a fülszöveg alapján egészen ígéretesnek tűnt. Lássuk, végül mit is nyújtott!
Miért jó kisregényt olvasni? Rövidsége miatt bátrabban belevágunk, mint egy 600 oldalas monstrumba. Amennyiben jól van megírva, akkor egy kerek történetben merülhetünk el. Olvasási válság esetén segít szépen fokozatosan visszarázódni. Stian Skald jóvoltából két fantasy kisregénnyel lettem gazdagabb az elmúlt időszakban, amit ezúton is nagyon köszönök neki! Korábban ebből a műfajból csak hosszabb regényeket olvastam, így hajtott a kíváncsiság, a kisebb terjedelemből is ki lehet-e hozni, hogy olvasás után ne érezzük hiányosnak a történetet.
A világvége mindig izgalmas dolog tud lenni könyv formájában, ha az adott szerző kellő fantáziával van megáldva és jó ötletekkel dolgozik. Az író és a kiadó jóvoltából - amit ezúton is köszönök - lehetőségem volt rá, hogy megtudjam, Alexander B. Hackman, alias Bánki Attila miként képzeli el az utolsó napokat, heteket. Egyet bizton állíthatok a majdani kedves olvasónak, unatkozni semmiképp nem fog.
2022-es terveim között szerepel, hogy több fantasyt fogok olvasni. Ennek megfelelően januári második olvasmányom egy ilyen műfajú könyv lett. Nagyon sokáig tanakodtam, hogy mivel kezdjem el kalandjaimat a fantázia földjén újra, végül Moskát Anita műve mellett döntöttem, mert rengeteg jót hallottam róla másoktól. Olvasás után úgy érzem, nem is választhattam volna jobb könyvet.
Ismét egy elsőkönyves, ezúttal Szabó Róbert szavazott nekem bizalmat, és elküldte könyvét értékelésre. Ezúton is nagyon köszönöm a lehetőséget! A kötet a Book Dreams kiadónál jelent meg. Profiljukban rengeteg műfaj megtalálható, oldalukat itt éritek el.
Mindig izgalmas dolog, ha az ember egy elsőkönyves magyar szerző művét olvashatja. A Zárt birodalom egy öt kötetesre tervezett sorozat kezdő etapja, nagyon örültem a lehetőségnek, amit Norbert nyújtott azáltal, hogy elküldte nekem véleményezésre. A következő sorokban kicsit spoileresen le is írom, milyen lett a könyv. ;)
Januári utolsó olvasásom kiváló hónapzárónak bizonyult. :)
Tarja, mint a borítón is látható, [bekezdés]-díjas, melyet 2018-ben nyert el művével. Elsőkönyves, de novellái korábban már különböző antológiákban megjelentek, például a Poket keretein belül kiadott 100 szóban Budapest kötetekben. A remek borító, és a könyvben található grafikák Németh Gyula munkái, a neve onnan (is) lehet ismerős, hogy a Dr. Moreau szigetének új kiadásában szintén az ő alkotásai láthatóak.
Műfajilag fantasy/szatíra eleggyel van dolgunk, de nyugodtan hozzá lehet csapni a történelmi címkét is, ha nagyon akarjuk. Olvasás közben két dolog fog azonnal feltűnni: 1) a nyelvhasználat rendkívül választékos, idejét se tudom, hogy mikor volt utoljára olyan könyv a kezemben, ahol ennyire jól bántak a szavakkal. Bevallom, pár szónál utána kellett néznem, hogy mit is jelent pontosan, úgyhogy még újat is tanultam a kötet által. (Szókincsfejlesztés level végtelen.) Felhívnám a figyelmet a hangutánzó szavakra, a 'bröftyenései' például zseniális. 2) Tarja nagyon erős leírásokban, a hangulat megteremtésében. Ha nem csak felületesen futjuk át a sorokat, akkor nagyon hamar úgy érezhetjük, hogy ott ülünk ténylegesen a Didergő Vándorban, vagy éppen Fenyvesmélye nem túl bizalomgerjesztő ösvényeit járjuk.
A történetben öt főbb szereplő közreműködésével ismerhetjük meg, hogy milyen az, amikor egy pusztító politikai eszme végigsöpör egy nem éppen fejlettségéről híres országban, jelen esetben Havasfelföldön: az elején még újnak, jónak hat, de a végére csak a kilátástalanság és a semmi marad. Érdekes egy ilyen folyamatot végigkövetni, valahogy így képzeltem el, miként éli meg ezt egy nép, illetve hogyan próbál meg túlélni mindezek után. Karakterek szempontjából nézve a művet remekül el vagyunk látva, például nem volt olyan szereplő, akit ne kedveltem volna egy kicsit sem. Személyes kedvencem Leiden, a zwelf: nyomorult, szerencsétlen, agyalágyult, de mindezek ellenére mégis szerethető. Nagyon sötét humora van a kötetnek, felfedezhető egy kis alpáriság is itt-ott, ami üdítően hatott rám, lévén ehhez kevesen mernek nyúlni, vagy ha mégis, akkor borzasztó a végeredmény. Ez a fajta humor viszont nem mindenkinek való, így azok számára nem feltétlen lesz teljes értékű az élmény.
Összességében nézve ez egy kiváló első könyv, rosszat nem igazán tudnék róla mondani. Ha mindenképpen kellene, akkor talán az utolsó fejezeteknél cserélném meg a sorrendet, ott egy kicsit furán jött ki, hogy csak később lett megemlítve, hogyan is mozdították el Dorannát a trónról. A másik legnagyobb probléma pedig az, hogy nincs még egy Kauppinen kötet, amit olvashatnék. :( Remélem mielőbb megörvendeztet minket Tarja egy hasonlóan jó színvonalú művel. :)
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésetek a könyv iránt, akkor itt tudjátok megrendelni, az írónőt pedig blogján követhetitek figyelemmel. Kövessétek, szeressétek! :)
Bónusz zene (talán egy icipicit a könyvhöz is passzol ;D ):